Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
XII. A földreform és a kolonizáció végrehajtása Lendva-vidéken
közeledett a gazdasági év - 1920. október 1 - kezdete.13 A „Nagybirtokok négy évre szóló bérbeadásáról” rendelet előírásainak megfelelően 1921. október 1-jével kezdték bérbe adni a földet. Muravidéken az ideiglenes egyéves bérletek után a korábban ismertetett rendeletek alapján 1921. október 1-től vette kezdetét a hosszú távú szerződés. A földek bérbeadásánál elsőként azokat a helyi földművelőket részesítették előnyben, akik nem rendelkeztek földdel, illetve a megélhetéshez kevés földjük volt. A földek bérbeadása azonban megosztotta a muravidékieket. A Muraszombati Területi Agrárhivatal vezetője szerint az egyik táborban a szegények voltak, akik korábban nem bírtak földdel, illetve saját maguk és családjuk eltartásához kevés föld állt rendelkezésükre. A másik tábort a nagybérlők, gazdagabb parasztok - elsősorban a települések polgármesterei - és a nagybirtokosok alkalmazottai képezték. A továbbiakban a hivatal vezetője leírta a korábban alkalmazott földosztási gyakorlatot, mely szerint a nagybirtokos a földjeit hasznosításra elsősorban a nagybérlőknek és a gazdagabb parasztoknak adta bérbe. Mivel ennek a gyakorlatnak a földreform véget vetett, és a szegényebb földművelők kerültek előtérbe a nagybirtok bérbeadásánál, ezért jól érzékelhető ellentétek merültek fel a két érintett csoport között. A földek bérbeadásának sikeres keresztülvitele érdekében a Muraszombati Területi Agrárhivatal 1920. október 11-én arra kérte a Ljubljanai Agrárigazgatóságot, hogy harcolja ki a karhatalmi erők alkalmazását a földreform végrehajtásánál abban az esetben, ha erre szükség lenne. A Ljubljanai Tartományi Kormány Elnöksége 1920. november 21-én keltezett levelében azt az utasítást adta Muravidék Polgári Biztosának, hogy a rendelkezésére álló összes eszközzel segítse a földreform végrehajtását, és az utasítást továbbítsa az alsólendvai helyettesének is.14 A muravidéki nagybirtokföldek bérbeadásáról és az itt felmerült nehézségekről 1920. november 4-i keltezésű levelében a muraszombati agrárhivatal vezetője, Mate Gregorovié számolt be a Ljubljanai Agrárigazgatóságnak. Gregorovié a levélben először a politikai helyzetről ír, ahol megemlíti, hogy a pártok az „aki nincs velünk, az ellenünk van’’-mondást alkalmazva harcolnak egymás ellen és igyekeznek a földreform kérdését a saját érdekükben felhasználni. A földreformot végrehajtó hivatal ellen is lázítottak. Egyik részről a papság, amely már „a priori” a földreform ellen volt, mivel ezt diktálták az érdekeik és privilégiumaik, míg másik ol-13) Hasonló volt a helyzet az „északi területek” más nagybirtokain is, amelyek a földreform rendelkezései alá kerültek. 14) PIŠK Murska Sobota, Arhiv sreskega načelstva, fasc. 17; Agrarne zadeve. 196
