Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
XI. A két világháború között végrehajtott jugoszláv földreform és kolonizáció rövid áttekintése
A déli területeken belül különösen Koszovóba és Macedóniába telepítettek sok telepest, akiket a földreformból kizárt helyi albán és makedón lakosság ellenségesen fogadott. Több helyütt fegyveres harcra is sor került a helyi lakosság, valamint a telepesek között, aminek a kormány katonai erők és a tüzérségi!) bevetésével vetett végett. A déli területeken a telepeseknek az ellenséges helyi lakosság mellett a szokatlan éghajlattal is meg kellett küzdeniük. A felmerült nehézségek következtében sok telepes otthagyta földjét és szökésben keresett menedéket.40 Nagyon eltérőek a déli területeken végrehajtott telepítések számszerű adatai. Milivoj Erié adatai szerint a déli területeken az elemzett időszakban körülbelül 10.000-15.000 család telepedett le,41 vele ellentétben Nikola Vuéo 17.679 kolonista családot tüntetett fel, akik között 142.588 hektár földet osztottak ki 1940-ig.42 A kolonizáció másik célpontja az északi területek voltak, azon belül is elsősorban a Vajdaságra koncentrálódott a telepítési akció, ahol a legtöbb nagybirtok állt rendelkezésre és ahol nagy számban éltek nemzeti kisebbségek (magyarok, németek, románok, ruszinok, szlovákok). Az itt letelepedő telepesek többsége Szerbia, Bosznia és Crna Gora mezőgazdaságilag passzív területeiről származott, akik gazdasági szakismerete nagyon hiányos volt. Ennek következtében például megrongálták a bonyolult árvízvédelmi rendszert, ami több árvizet idézett elő. A telepesek kulturális színvonala is elmaradt az őslakosságétól, ami kizárta a jugoszláv állam elsődleges telepítési célját, a kisebbségek asszimilációjának lehetőségét. A telepítések során keletkezett települések gazdasági felemelkedése igen vontatottan haladt, a telepesbirtokok túlnyomó többsége nem volt képes piaci feleslegeket előállítani.43 Az északi területeken végbement telepítésekről - ahogy az egész jugoszláv földreformról és kolonizációról - pontos adatok egyelőre még nem állnak a rendelkezésünkre. A már többször említett Milivoj Erié becslései szerint Szlovéniában, Horvátországban és a Vajdaságban, vagyis az északi területeken a két világháború közötti időszakban max. 20.000 családot telepítettek le közel 100.000 családtaggal.44 Ezzel szemben a vajdasági földreform szakavatott ismerője, Nikola Gačeša adatai szerint csak Bácskában, Bánátban és Szerémségben közel 20.000 család telepedett le az vizsgált időszakban. Bánátban Gačeša szerint 1941-ig 10.933 telepes csa-40) Erič, Milivoj: Agrarna reforma u Jugoslaviji 1918-1941 god. Sarajevo, 1958., 594-413. p. 41) Erič, Milivoj: Agrarna reforma u Jugoslaviji 1918-1941 god. Sarajevo, 1958., 489. p. 42) Vučo, Nikola: Poljoprivreda Jugoslavije (1918-1941). Beograd, 1958., 39. p. 43) Gačeša, Nikola: Opšta obeležja agrarne reforme i kolonizacije u Vojvodini izmedu dva svetska rata. In: Jugoslovenski istorijski časopis. Br. 3-4. 179. p. 44) Erič, Milivoj: Agrarna reforma u Jugoslaviji 1918-1941 god. Sarajevo, 1958., 481. p. 183
