Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
XI. A két világháború között végrehajtott jugoszláv földreform és kolonizáció rövid áttekintése
terület elszerbesítése volt a cél.38 A kolonizációt szabályozó jogi előírások 5 telepes kategóriát különböztettek meg: a dobrovoljácot (ezen belül is különbséget tett a harcos és nem harcos önkéntes között), a kolonistát általános jogokkal, az autokolonistát, az optánst és a menekültet. A legjobb helyzetben a dobrovoljácok (harcosok) voltak, mivel ők kapták a legnagyobb földterületet (5 hektár földet családfőként önkéntes harcos és 3 hektár földet családfőként önkéntes nem harcos esetén), a kárpótlást viszont az állam fizette. Emellett több évig tartó adómentességet, valamint a gazdasági eszközökhöz, a házak felépítéséhez is kaptak támogatást az államtól. A többi telepescsoport tagjai általában valamivel kevesebb földdel lettek ellátva, mint a dobrovoljácok, másrészt viszont a földek utáni kárpótlást saját maguknak kellett megtéríteniük. Az államtól azonban ők is kaptak támogatást adókedvezmény, valamint gazdasági támogatás formájában. A két világháború közötti időszak alatt végbement jugoszláv telepítések két fő területet vettek célba: az északi és a déli területeket. „A telepítések zöme mind északon, mind pedig Koszovóban a határok mentén történt, ami szintén arra utal, hogy az állam a feltétlenül megbízható szláv réteg kialakítására törekedett ezeken a területeken. E rétegeket a hatalom, különösen a 20- as években, a kisebbségek megfigyelésére, megfélemlítésére használta fel. ” - írja A. Sajti Enikő, rávilágítva a telepítések nacionalista céljai mellett a politikai okokra is.39 38) Gačeša, Nikola: Agrarna reforma i kolonizacija u Jugoslaviji 1945-1948. Novi Sad, 1984. 13. p. 39) A. Sajti Enikő: Kényszerpályán. Magyarok Jugoszláviában, 1918-1941. Szeged, 1997., 101. p. Naredba ministra za agrarno reformo o kolonizaciji v severnih krajinah naše kraljevine.* Problem kolonizacije v severnih krajinah kraljevine je važen z državnega, nacionalnega in ekonomskega stališča in zalo mu jc treba posvečevati posebno pozornost. Nacionalno in ekonomsko potrebo in korist kolonizacije so že pokazali uspehi, ki jih je dosegla v več krajih; značilno in važno jc, da se je vprav v teh krajih vzdržala poljedelska produkcij» na ooi višini, na kateri je bila, ko so bila zemljišča v rokah veleposestnikov, ki so razpolagali z velikimi denarnimi sredstvi, modernimi pripravami in dolgoletno izkušnjo. Ustanovilo se je več novih sel, v prejšnjih pa se je zgradilo večje število novih hiš, kar vse ojačuje število nacionalnega življa. Ti uspehi bi bili še vse boljši in ugodnejši, da ni pritiskala na agrarno administracijo nepotrpeiljivost naseljenikov. zlasti iz pasivnih krajin, ki niso hoteli počakati, da bi bila začasna dela dovršena. Zato so se naseljevali dobrovoljci in kolonisti v severnih krajinah Često brez predhodnega preizkušanja, ali jc zemljišče primemo za kolonizacijo, periodično in brez kolonizacijskega načrta. Tako je ponekod obstanek celih kolonij ogrožen zaradi po- : plavnosti zemljišč, slabih komunikacij itd.; okoliši kolonij niso arondirani, prekinjeni so z agrarnimi zemljišči domačinov in leže predaleč od hišnih placev**. Odrejene niso površine za pašnik in druge skupne potrebe. Kolonisti so nastanjeni na Bvetu srednjih posestnikov, kjer se sme po zakonu urediti samo zakupno razmerje, nikakor pa se te površine ne smejo trajno izločiti za agrarne namene. Delo za kolonizacijo je imelo značaj začasnosti, posledica temu pa je, da se rodbine, Id jim je do- { deljen svet za kolonizacijo, dejanski ne naseljujejo, nego oddajajo svet na polovico pridelka ali v navadni zakup. Zakupniki in poiovičarji večinoma ne : obdelujejo zemlje po načelih dobrega gospodarstva in je ne gnoje; zaradi tega-nazaduje vobče pridelovanje od leta do leta. Hidrotehnične instalacije največkrat ne funkcionirajo; čimdalje voč sveta prehaja v zanemarjeno in absolutno poplavno etan je. tako da se čuti že izguba na površini. 4 Neodložno je treba v krajinah, kjer se je naseljevanje vršilo, urediti razmere, da se ustanove raz- ; položne površine, primerne za kolonizacijo, da se ukrenejo sporazumno z generalno direkcijo v odd potrebne odredbe za obrambo zoper poplavo in za izsuševanje in da se izvrši popolna uporaba agrarnih zakonov. Zaradi tega je treba občasno ustaviti« nesistematično deljenje zemlje za kolonizacijo v severnih krajinah. Zato odrejam: i.a) Kolonizacijski oddelek meni poverjenega ministrstva mora proučiti vse prošnje dobrovoljcev, vstašev, četnikov, invalidov in kolonistov s občil pogoji, ali imajo po agrarnih zakonih in »akonu dobrovoljcih predpisane pogoje za dobivanje zemlje. Pri pravilnih prošnjah naj se zapiše ta u gotov nanje v obliki odločbe, ki jo podpiše načelnik lonizacij8kega oddelka ali njegov namestnik. P nje brez popolnih dokumentov naj se vrnejo strankam v izpopolnitev, prošnje, kjer ni zakonskih p«v go jev, pa sc morajo odkloniti. Pravilne prošnje naj se urede za vsako oblast pofiebe po kvalifikaciji prosilcev, in sicer: l.) dobrovoljci s solunsko fronte, 2.) ostali dobrovoljci. 3.) invalidi-poljodelci, 4.) 5.) četniki in 6.) kolonisti z občimi pogoji • :.y; 89. 182 Az SzHSz Királyság északi területeinek kolonizációjáról szóló rendelet (Forrás: Uradni list, Letnik VII., 18. marec 1925. št. 28.)
