Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
XI. A két világháború között végrehajtott jugoszláv földreform és kolonizáció rövid áttekintése
tanulmányában nagyon találóan fogalmazta meg a jugoszláv földreform kivitelezésének nehézségeit: „Macedóniában, Bosznia-Hercegovinában és még néhány területen nemcsak a polgárosuló nagybirtokot, de magát az eredeti állapotban lévő, eleven, muzulmán típusú feudális földtulajdont és ennek megfelelő függőviszonyt is fel kellett számolni. Másrészt az új állam magját alkotó egykori Szerbia (az 1912 előtti határokon belül) lényegében véve már túl volt a radikális polgári átalakuláson, és olyan „mintaszerű” kisparaszti társadalmat képviselt, amelynek képét a reformpolitika irányítói másutt a jövő csábos ígéreteként festették a tömegek lelki szemei elé. Csupán a tulajdonviszonyokat tekintve Jugoszláviában egyszerre volt nagyon szükséges és teljesen szükségtelen a polgári reform.”u A helyzetet csak bonyolította, hogy a nemzeti kisebbségeket kizárták a földhöz jutásból és az általuk lakott területeket a délszláv elemek kolonizációjával igyekeztek elszlávosítani. Annak ellenére, hogy a jugoszláv földreformot és a kolonizációt szabályozó törvények és rendeletek az egész országra vonatkoztak, a gyakorlatban azonban főleg az északi területek, vagyis Szlovénia, Horvátország, Szlavónia és Vajdaság fejlődését tükrözték. Az ország többi területén a földreform végrehajtása különböző okok miatt elmaradt az északi területek mögött. Ennek következtében a jugoszláv földreformot lezáró törvénnyel (1931-ben hozták meg) párhuzamosan külön törvényekkel kellett lezárni a földosztást a dalmáciai, bosznia-hercegovinai és a déli területeken (Macedónia, Koszovó, Szandzsák és Montenegró egyes területei), amelyekre 1930 és 1933 között került sor.13 14 A földreform során a kisajátításra kerülő nagybirtok-földet először egy évre, majd azt követően négy évre adták bérbe a földigénylőknek. A négyéves bérleti szerződés után viszont évenként hosszabbították meg a szerződéseket egészen a földreformot lezáró törvény meghozataláig, miután is a föld a földigénylők tulajdonába került. A több mint tíz évig tartó átmeneti állapot sok helyütt rablógazdálkodáshoz vezetett. Az elhúzódó bérletrendszer következtében a földhöz juttatottak - a földtulajdonjog körüli bizonytalanság véget - a bérletbe kapott földeket nem gondozták kellő odafigyeléssel, elhanyagolták a trágyázást, aminek következtében csökkent a terméshozam. Szintén kedvezőtlenül érintette a gazdasági életet a nagyüzemként működő nagybirtokok egy részének szétszabdalása, ami elsősorban a vajdasági mezőgazdaság hanyatlásához vezetett. Szintén a termelés visszaeséséhez vezetett 13) Dolmányos István: A kelet-európai földreformok néhány problémája (1917-1939). VI. Jugoszlávia. Agrártörténeti Szemle. 1964, 3-4. sz. 347. p. 14) U. o.: 358 174