Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
XI. A két világháború között végrehajtott jugoszláv földreform és kolonizáció rövid áttekintése
az északi területeken a telepítés. A telepítési akciók során elsősorban az ország hegyvidéki és ezáltal főleg állattenyésztéssel foglalkozó lakosságát telepítették a síkvidékre, akik gazdasági szakismerete messze elmaradt a kívánttól, másrészt viszont gazdasági eszközökben is hiányt szenvedtek. Milivoj Erič már említett munkájában mutat rá arra a tényre, hogy a kolonizáció következtében a kezdetleges ekefajták és munkaeszközök olyan északi területeken - elsősorban a Vajdaság területén - is megjelentek, ahonnan már rég kiszorultak a használatból.15 A földreformot lezáró törvény hiánya azonban a nagybirtokosok kezén hagyott földön való gazdálkodást is hátráltatta, mivel e területek tulajdonjoga is tisztázatlan volt. A reform során fellépő nehézségeket próbálta valamelyest enyhíteni a földreform során juttatott földek fakultatív megváltását engedélyező törvény. Az 1925-ben elfogadott törvényt követően azonban mégsem bontakozott ki nagy mértékben a megváltás, mivel a földhöz jutottak nem rendelkeztek elegendő pénzzel a megváltáshoz.16 A földreformot lezáró törvény alkalmazása elhúzódott egészen a második világháború kitöréséig, mivel sok helyütt csak többszöri nekifutásra sikerült földhöz juttatni az új tulajdonosokat. A nagybirtokok kisajátítása által létrehozott kisbirtokok - Milivoj Erié adatai alapján - 80-90%-a nem volt képes terményfölösleg előállítására, nagyon sok kisbirtokos pedig még a saját ellátását sem volt képes megoldani. A harmincas évek elején kitört gazdasági válság viszont tovább tetézte a már fennálló nehézségeket.17 A földreform során rengeteg visszaélésre került sor, melynek következtében az agrárreformot végrehajtó szervek emberei különböző spekulációk nyomán hatalmas birtokokra tettek szert. A visszaélésekre azonban „kisebb szinten” is sor került, elsősorban az önkéntesek (dobrovoljácok) és a kolonizációban érintettek vették ki ebből a részüket. Bevált gyakorlattá vált az északi területeken, hogy a földreform során kapott földeket további bérletbe az ott élő nemzetiségek tagjainak - elsősorban németeknek és magyaroknak - adták ki.18 Az eddig leírt folyamatok elsősorban az északi területekre voltak jellemzőek, az ország egyéb területein zajló agrárviszonyok - ahogy arról már szóltunk - viszont valamelyest eltértek a fentiekben ismertetett példáktól. A legvontatottabban Dalmácia területén haladt a földreform, mivel a javarészt olasz származású földbirtokosok az olasz állam segítségét kérték birtokaik megvé-15) Erič, Milivoj: Agrarna reforma u Jugoslaviji 1918-1941 god. Sarajevo, 1958., 520. p. 16) Négy év alatt, 1929-ig mindössze 45.564 hektár föld cserélt gazdát az említett törvény alapján. 17) Erič, Milivoj: Agrarna reforma u Jugoslaviji 1918-1941 god. Sarajevo, 1958., 505-506. p. 18) Gačeša, Nikola: Agrarna reforma i kolonizacija u Bačkoj 1918-1941. Novi Sad, 1968., 280. p., Erič, Milivoj: Agrarna reforma u Jugoslaviji 1918-1941 god. Sarajevo, 1958., 506. p. 175
