Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
X. A földreform végrehajtó szervei és tanácsadó testületei
nagybirtokok mely területeit használják fel közcélra (földműves iskolák, mintagazdaságok...). A községi és a területi agrárbizottságok választási rendjét is meghatározták. A községi agrárbizottsági tagok választásában részt vehetett a földműveléssel foglalkozó összes család családfője, a család fenntartója, akiket öt kategóriába soroltak. Az első kategóriába a saját földdel nem rendelkezők kerültek. A másodikba azokat sorolták, akiknek kevesebb földjük volt, mint amennyit a család meg tudott volna saját erővel művelni. A harmadik csoportot azok alkották, akiknek annyi földjük volt, amennyit a családdal közösen tudtak megműveli. Azok, akik a családjuk mellett még szolgákat is alkalmaztak a földművelésnél, a negyedik, míg azok, akik csak bérmunkával munkálták meg a földjüket, az ötödik kategóriába kerültek. Aki szerepelt a listán, az választhatott és választhatták is. A választások titkosak voltak, viszont eltért a szavazatok súlya. Az első két kategória együtt szavazott, és a névjegyzékben szereplő minden tizedik egyén után egy tanácstagot választhattak. A harmadik, negyedik és ötödik kategória tagjai a második szavazócsoportot alkották. Ők a listán szereplő minden huszadik személy után választhattak egy tanácstagot. A megválasztott községi agrárbizottságok tagjai maguk közül elnököt, alelnököt és titkárt választottak. Szándékos politikai döntés eredményeként kerültek előtérbe a szegényebb gazdák. Ezzel egyfelől a leginkább földet akarók felé tett a politikai elit gesztust, akik létszámukat tekintve a legtöbb községben túlsúlyban voltak, s ezáltal megkísérelték az egységes államot szorgalmazó pártok szavazóbázisának megnyerni őket. Másfelől sok településen a szegényebb gazdák a szerbek, horvátok, szlovének köréből kerültek ki, s így a nem államalkotó, gazdagabb magyar, német családok súlyát ezzel a választási renddel is csökkenteni lehetett. A cél egyértelműen a nem szláv elemek háttérbe szorítása volt. A területi agrárbizottságok tagjait a községi agrárbizottságok választották. A területi agrárbizottságok elnökei pedig a tartományi agrárbizottságot alkották. A községi és a területi agrárbizottságok, valamint a tartományi agrárbizottság a szlovéniai földreform fő megbízottjának tartoztak felelősséggel. A bizottságokat egy évre választották.8 A községi agrárbizottságok működése ellen rengeteg panasz érkezett, mivel a bizottsági tagok a legjobb földeket maguknak és a közeli rokonságnak osztották szét. A gondokról, bejelentésekről a Lendva-vidéki vizsgálatoknál még lesz szó. Itt csak érzékeltetésül kerül sor a Muraszombati Területi Agrárhivatal vezetője, Mate 8) Uradni list, Letnik II, 27 februar 1920. št. 26, 107-108. p. 165
