Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
X. A földreform végrehajtó szervei és tanácsadó testületei
Gregorovič által leírtak ismertetésére: „A községi agrárbizottságok többségét meg kellene szüntetni. Némely községben akadályozzák a földreform kivitelezését. A bizottsági tagok maguknak osztják szét a legszebb és a legnagyobb birtokokat, majd a rokonok és a komák kerülnek sorra a földosztásnál, a szegényekről pedig nekünk kell gondoskodnunk".9 Ennek ellenére az agrárbizottságok mandátumát 1924-ig meghosszabbították, mivel sem az agrárreform, sem a kolonizáció még nem fejeződött be. Ez év decemberében a földreformügyi miniszter rendelete alapján (Naredba o postavljanju agrarnih izvedencev) a területi agrárhivatalokat felhatalmazták, hogy szükség szerint minden faluban két semleges szakértőt nevezzenek ki, akiknek ugyanaz a szerepük, mint az agrárbizottságoknak. Mivel a kinevezett „semleges szakértőkhöz” fűzött remény a gyakorlatban nem vált be, ezért az 1925. szeptember 1-jén kiadott rendelet előírta a községek számára, hogy a soraikból újbóli választás útján kerüljenek ki a bizottsági tagok.9 10 A földreform lezárását végző, többször idézett 1931. évi törvény végrehajtásának elősegítésére újra felállították a községi agrárbizottságokat, amelyek munkáját később a községek elöljárói vették át.11 Tanácsadói jelleggel neveztek ki a kolóniák élére felügyelőket, akikről már volt szó, s akik összekötő szerepet töltöttek be a kolónia lakói és a felsőbb agrárhivatalok között. Rögtön a diktatúra bevezetése után a Földreformügyi Minisztériumot megszüntették, és a Földművelési Minisztériumon belül létesítettek egy földreformügyi részleget, amelyet kettő, az északi és a déli területek osztályára bontottak. A reform lezárásáról rendelkező törvény szerint a további munka a báni hivatalokra hárult, s oda helyezték a döntési szintet. Az esetleges további viták eldöntésére, a kérdéses ügyek elintézésére egy bizottságot hoztak létre a Földművelési Minisztériumban.12 Köztes szintként Szlovénia területén előbb két bizottság működött Ljubljanában és Mariborban, majd 1936-ban összevonták azokat. A továbbiakban csak Ljubljanában foglalkoztak a Lendva-vidéki agrárkérdésekkel.13 Összegzésként elmondható, hogy 1920 és 1931 között háromszintű végrehajtói hálózat intézte az agrárkérdést és a telepítéseket. Mellettük párhuzamosan kialakították a tanácsadói szinteket is, melyek időnként kezdeményezőként is fellép(het)tek. 9) Kohol), Miroslav: Prekmurski Slovenci. 1919-1941. 492. p. 10) Uradni list, Letnik Vil, 19. september 1925. št. 88, 610-611. p. 11) Kokol), Miroslav: Prekmurski Slovenci. 1919-1941. 493. p. 12) Erič, Milivoje: Agrarna reforma i kolonizacija u Jugoslaviji. 1918-1941 god. Sarajevo, 1958. 311-319. p. 13) Službeni list, Letnik VII, 11. januar 1936. kos 4, 26. p. A diktatura bevezetése után a törvényeket és rendeleteket az addigi „ Uradni list” helyett „Službeni list” elnevezéssel ismertették Szlovénia területén is. 166
