Bence Utrosa Gabriella: Ki lakik a sötétben? (Lendva - Pécs, 1999)

Ki lakik a sötétben?

Ki lakik a sötétben?

Ugye sokat gondolkoztatok már azon, hogy voltaképpen ki is lakik a sötétben? Talán a baubauk és a kuszkuszok, azok az éles fogú, hosszú karmú kísértetek, akik csak arra várnak, hogy jó alaposan ráijesszenek az ártatlan, mit sem sejtő gyerekekre?

Vagy talán a félelmetes mumusok? Akik óvatosan settenkednek, és időnként félhangosan fel-felhuhognak, hogy aztán sötét árnyakként vetődjenek rá hirtelen a gondtalanul ugrándozó és játszadozó kislányokra és kisfiúkra?

A félelmetes Rablovics Rabló, a késelő haramia, aki ugrásra készen lapul valahol, hogy a megfelelő pillanatban megtámadhassa, megverje és megszurkálja a mit sem sejtő járókelőket?

A boszorkányok, vagy az aljas torzonborzok?

A rémületet keltő cumicápák?

Vagy talán még ennél is félelmetesebb a dolog? Talán mindezek a szörnyetegek azt akarják, hogy az ártatlan gyerekek még jobban rettegjenek tőlük, és ezért mind együttesen lakják a koromfekete, végtelen sötétséget, a feneketlen éjszakát, amelynek ők a kizárólagos urai?

Mert bizony, bizony sok gyerek meg van győződve arról, hogy ez így van. Azért retteg, amikor kint sötétedni kezd, vagy ha egyedül kell lennie a nagy lakásban, de még akkor is, ha kis szobájában egyedül éri az est. Azért fél esténként egyedül maradni az ágyában, azért nem engedi leoltani a lámpát, és emiatt nem szabad becsukni az ajtót, és megengedni, hogy beszűrődjön a szobába a sötétség, mert akkor belopakodnának hozzá a kísértetek, a szörnyek és a különböző torzonborzok.

De képzeljétek csak, nem így van ám ez! Akár hiszitek, akár nem, ezek a kísértetek mind gondosan el vannak zárva.

Hogy hol? Hát Lárifári tarisznyájában! Hogy mióta, mikor történt az