Bence Utrosa Gabriella: Ki lakik a sötétben? (Lendva - Pécs, 1999)
Ki lakik a sötétben?
s egész? O, már nagyon régen! Hosszú idő óta nem sétálnak szabadon a nagyvilágban, és nem keltenek maguk után ijedtséget, szörnyülködést és rettegést, mégpedig azért nem, mert Lárifári egy szép napon megsokallta a dolgot.- No, majd én teszek róla, hogy véget érjen ez egyszer s mindenkorra! Ha más nem, hát majd én véget vetek az egésznek. Majd én megmutatom nekik! - mondta dühösen, azzal vállára vette szörnyszippantó nagy tarisznyáját, felhüzta hétmérföldes gyorscsizmáját, és útra kelt, hogy összegyűjtse, és örökre elraktározza ezeket a félelmetes szörnyetegeket. Gyorsan fülön csípte a baubaukat és a kuszkuszokat, elkapta a mumusokat, kiráncigálta rejtekhelyükből Rablovics Rablót és társait, elkapdosta a boszorkányokat és a torzonborzokat, a cumicápákat és az összes többi szörnyet és kísérteiét, és ezek egytől egyig mind-mind Lárifári szörnyszippantó tarsolyában végezték. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, fogott egy vastag madzagot, és egy jó erős csomót kötött a tarsoly szájára, majd még egy lakatot is tett rá, a kulcsot pedig gondosan elrejtette.- Huh, ez is megvolna! Ha-ha! - lélegzett fel ezek után Lárifári felszabadultan, és fogta nagykarimájú, piros kalapját, hogy elüjságolja a gyerekeknek a jó hírt. No, és azóta tudjátok, ki lakik a sötétben? Nem is sejtitek? Hát persze, úgy van! A sötétben laknak a jó, szófogadó gyerekek álmai, a vidám kirándulások és játékok emlékei, a mosolyogva lebegő színes lufik, a nyugalom, a békesség és a pihenés. Aludjatok ti is gondtalanul, jó éjszakát! 6
