Bence Utrosa Gabriella: Ki lakik a sötétben? (Lendva - Pécs, 1999)

Fecskenelli

repülési gyakorlatokon, az első rövidebb és a későbbi hosszabb túrákon. Szomorúan ücsörgött egy ágon, és sóvárogva figyelte testvéreit és pajtásait, akik felszabadultan és vidáman élvezték a repülést.- Bárcsak veletek lehetnék én is! - sóhajtozott nemegyszer.

Szülei, a fecskepár is szintén szomorúak voltak. Azelőtt már oly sok kis fiókát felneveltek és megtanítottak szárnyalni, de ily szomorú eset még nem történt meg velük. Nem tudták, mitévők legyenek Nellikét illetően. Az ugyan világossá vált előttük, hogy a kis Fecskenelli semmiképpen sem bírná ki a hosszú, fárasztó utat. "De akkor mi legyen vele?" - tépelődtek szüntelenül, semmilyen megoldásra sem jutva.

Marika az ablakban ült babájával, és az esőcseppek kopogását hallgatta. A közeli templomtorony alatt számtalan fecske gyülekezett. Úgy látszott, mintha a zuhogó eső egy kissé megzavarta volna tanácskozásukat. Ennek ellenére türelmesen várakozva gubbasztottak szorosan egymáshoz bújva a párkányon. Várták az eső elálltát, de az csak kopogott kitartóan és egyre sűrűbben.

Marika azelőtt is sokat figyelte a madarakat. Nagyon szeretett nézelődni az ablakon. Délelőttönként sokszor egyedül volt otthon, olyankor a babájával játszott, vagy bekapcsolta a tévét, de amikor megunta mindezt, az ablakpárkányra ült, és nézelődött.

Azon a héten is egyedül volt, hiszen szülei dolgoztak, nővérének pedig be kellett járnia az iskolába valamilyen táborba, ahol kísérleteket végeztek; gumicsizmát is kellett vinnie, és vízmintákat vettek a patakból, aztán teleszkóppal vagy mikroszkóppal - no, azzal, amelyikkel nagyítani lehet, de nem a csillagokat! - megnézték vagy vizsgálták. Csak Marikának nem kellett sehova sem mennie. Otthon maradt, megreggelizett, megmosakodott és felöltözött. Anya már előzőleg elkészített mindent, neki csak meg kellett ennie az ételt, majd belebújt a ruhájába.

A kislány aznap is észrevette a szomorú kis Fecskenellit. Most is a szokásos helyére húzódott, és ijedten várta az eső elálltát. Néha szomorúan fel-felemelte fejét, körültekintgetett, majd újra csak borongós gon-8