Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)

Nagy Zoltán: Állandó néprajzi kiállítás Kapornakon

épp úgy a letűnt világ egy darabját hordozza magában, mint az az itt kiállított középpárkányos kályha pártadísz, melyen angyalok által közrefogott magyar címer, felette a készítés évszáma, 1908 ékeskedik.

A Bükalján, Kapornakon és Hodoson lakó Büki, Kapornaki, Fórján, Ábrahám, Orbán, Pongrác, Szép, Kalamár, Dávid, Baján, Gál, Jenese családokon kívül a Könyék nemzetsége számított a Kerka mente legősibb és legrangosabb családjának.

Az oklevélben szereplő Kwnyehaza (1428) róluk kapta nevét. Akkor a települést mindössze 5- 6 azonos nevű család lakta. Könyeházát a 16. századtól Kotormányszegnek nevezték. A Könye nemzetség az idők során elsősorban a hodosi plébániához tartozó településekre rajzott ki. 1550- ben a jobbágyszolgáltatásokat rögzítő Batthyány-urbáriumban a robot alól mentesített szabadosok között találkozhatunk velük. Csak a nagy szakértelmet kívánó ácsmunkákra voltak kötelezhetők. Ekkor Hodoson Könye Péter szabados ács, míg 1659-ben Könye András, János, Márton, Gergely és Péter ácsok neveit olvashatjuk. Egy évszázaddal később, 1767-ben, a Mária Terézia-kori úrbérrendezés idején Könye János, Ádám, Márton, ifj. Mihály, id. Mihály és János bognár élt itt, Kapornakon pedig Könye Ferenc lakott. A 19. században kirajzásuk teljessé vált, majd minden Őrségi faluban találkozhatunk nevükkel.

Az elülső szoba falain a hodosi Könye család archív fotóinak, irat- és magyar könyvészeti hagyatékának válogatott darabjait mutatjuk be. A 20. század első harmadában a család egyik tagja, Könye Lajos fényképészettel is foglalkozott. Az itt látható személyek azonosságát mára már alig-alig őrizte meg az emlékezet. Megrendítő szociofotók, idős férfiak szép portréi, családi felvételek, a gyász és öröm pillanatai öröklődtek ránk a századfordulót követő évtizedekben készített üveglemezeken. A több száz negatívból másfél tucatnyit felnagyítottunk. Az ősök galériája - „az apa és fia, idős házaspár, szőlőlugas előtt, tyúkokat etető asszony zsomborral zsúpfedeles ház előtt, anya és leányai viseletben, fiú takaróvillával, keresztelőre menet, kőművesek, regruták műtermi asztal előtt, halott gyermek festett koporsóban a ravatalon anyjával, katona családjával a réten” - élettel tölti meg a kiállítóteret. Az egy kis S. I. monogramos katonaládában levelek sora, kis pléhdoboz, borotva kézség az otthontól elszakadt családtag jelenlétét szimbolizálja. A két ablak között lévő tükör környékét és a falat bekeretezett régi családi fotók borítják. A sarokban kis könyvespolc, rajta magyar nyelvű szépirodalommal, vallásos témájú könyvekkel, kalendáriummal. Mellette megsárgult írás, a család tulajdonában lévő 289 darab könyv jegyzékével. Az átellenes falon két üvegezett fali tárlóban jórészt a Könye, kisebb részt a Gál család 19-20. századi irathagyatékából adunk válogatást. Ezek között található egy adásvételi szerződés 1877-ből, melyben Dávid Ferenc eladja hodosi házát Könye Jánosnak, egy birtokfelosztási irat Könye Miklós és Könye János földjeinek osztálylevele, Könye Katalin 1880-ban írt móringlevele, egy 1877-ben Kiskapornakon kiállított gyámi számadás is. Külön figyelmet érdemel Könye Lajos 1900-1905 között Steinfeldben vezetett katonanaplója az abba másolt nótákkal, versekkel, az 1938-ban Franciaországban írt gazdasági feljegyzéseivel.

A kiállított könyvek közül ritkaságnak számít Dolnay Gyula Történeti arcképcsarnok 300 képpel, Történelmi olvasókönyv Mátyás király, Széchenyi István és Kossuth Lajos alakjával, valamint az 1843-ban Pozsonyban kiadott Magyarok története a vezérek, s királyok képeivel című rézkarcokkal illusztrált kiadvány.

304