Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Nagy Zoltán: Állandó néprajzi kiállítás Kapornakon
mok, a helyben gyűjtött eredeti iratok és néprajzi tárgyak a többségében ágostai evangélikus vallású, magyar nemzetiségű lakosság tárgyi és szellemi hagyatékából adnak ízelítőt. Az Őrség a 16. század óta református, kisebb részben evangélikus falvai közül a trianoni békediktátumot követően határon túl rekedt települést látogattuk meg 1997 Szent György havában, hogy a kínálkozó Kapornakon néprajzi kiállítást készítsünk Hodos község elöljáróinak elhatározását támogatva. „Gyönyörűséges tájba simuló elaggott házak roskatag padlásait jártuk, hogy felfedezzük a múlt magyarságának emlékeit. Fájó szívvel kellett tudomásul venni, hogy az öntudaton és a nyelv megőrzésén kívül e három szegény, hanyatló gazdaságú, kisebbségi létbe szenderedett községben alig maradt valami abból a gazdag kultúrából, melyet magyarnak ismerhettünk. Azért kitartó kutatással mégis csak a múlt kútjába tekinthettünk. Menyasszonyi ládák kerültek elő a padlások homályából, fészerek félreeső bugyraiból, némelyek hátán darálót cipelve. Egyiken-másikon 1848, 1863, 1880-as évszám ékeskedett. A hodosi Könye család tárgyi hagyatékából pedig több száz üvegnegatív, családi irat, magyar nyelvű tankönyv és szépirodalmi mű került zsákmányaink közé.”3 A padlások rejtekéből, kamrák, pajták mélyéből előkerült több mint félezer tárgyat és a magyarsághoz való tartozást bizonyító dokumentumokat a Laczó, Könye, Gál, Ficzkó, Dávid, Makovecz, Závec, Nemec, Kercsmár, Lukács, Breszkocs, Gutmán, Novák, Jenese, Korcsmár és más családok ajándékozták a köznek, okulásul a felnövekvő nemzedéknek. A nagy portán különböző rendeltetésű épületek sorakoznak. Az épület bejárata melletti jellegzetes köcsögfán túl egy berendezett faragókamra, vele szemben pedig egy boronából rótt méhes tekinthető meg. A hatalmas cséplőpajtában pedig a mezőgazdasággal kapcsolatos eszközök kaptak méltó bemutatóhelyet.4 A ház alatti épületrészben a korábban itt működtetett pálinkafőzőt is felújították. E kiállítási részben a kistájra jellemző szőlészeti-borászati emlékeken kívül az eredeti párlóberendezéseket is meg lehet tekinteni, a mellette lévő helyiségben kialakított ivóban pedig helyben főzött pálinkából lehet kóstolót rendelni.5 Az udvaron szőlőlugas alatti padok csalogatják a megpihenni vágyókat, távolabb fedett kis színpad biztosítja az ünnepi rendezvényre érkező közösségek szereplését. A három faluban felkutatott régiségek egyben az egyetemes középkori kultúra fennmaradt darabjai is. E tárgyi kultúra jól kifejezi a terület archaizmusát, ugyanakkor jelzi az itt élő népek egymásra utaltságát is. A gabonaőrlő kövek, a hajdina és a köles zúzására hivatott kézimalom és mozsár, a gerencsérek által készített iccés korsók, a kender megmunkálásához szükséges rostfésük, az egykor kelengyét őrző ácsolt ládák, a jobbágyi szolgáltatás eszköze, a faragófejsze - egy letűnt kor mindennapjainak tanúi. A történeti Őrséget bemutató térképek, térképvázlatok különböző időpontokban ábrázolják a három falunak a tágabb környezetben való elhelyezkedését, ezen kívül az eredeti településszerkezetre vonatkozó adatokkal is szolgálnak. A bemutatott 3) Dr. Nagy Zoltán: Bolyongunk az Őrség peremén. Körmendi Figyelő, 199Z május 30. 1, 3-4. p. 4) A mezőgazdasági eszközök állandó kiállítását 2004. június 30-án adták át az Őrségi Napok rendezvény kereteiben. A kiállítást Ferkov Jakab, Mód László és Simon András készítette. 5) A borászati és pálinkatörténeti állandó kiállítás 2003. június 30-án nyílt meg. A kiállítást Ferkov Jakab, Mód László és Simon András készítette. 300
