Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)

Nagy Zoltán: Állandó néprajzi kiállítás Kapornakon

iratokkal, a közöttük található hagyatéki leltárakkal megkíséreltük érzékeltetni a korabeli életmód egy-egy letűnt részletét. A régi ünnepségek hevületét pedig egy Hodoson kelt, nemzeti színű kerettel övezett ünnepélyes hangvételű jegyzőkönyv tükrözi.

„Jegyzőkönyv felvétetett 1896 évi május hó 10-én a községi képviselő-testület által.

Tárgy: Magyarország ezeréves fennállásának megünneplése.

Rigó János körjegyző, azon indítványt teszi, miszerint a jelenlévő elöljáróság és képviselők a díszesen nemzeti színű karszalaggal megjelent tűzoltóság élén szép nemzetiszín zászlónk alatt vonuljunk a község legelső házáig, és onnan hazafias ének kíséretében haladjunk át a községen. A hozzánk csatlakozó lakossággal együtt fogadjuk a fentebb említett községek Kapornak-Domafölde, Kotormány, és Saal népét, és ünnepélyes felvonulással térjünk a templomba. ”*

A néprajzi kiállításnak otthont adó házba a kis féltetős lécrácsozattal díszített előtéren, verandán keresztül juthatunk, mely eredetileg a család naptól védett, asztallal, sarokpaddal berendezett nyári hűsölőhelye volt.

Most jellegzetes tárgyak díszítik falát. A mezőgazdasági munkára utaló szénaforgató villán és a keményfából faragott, 32 fogú „gráblán”, az egyes igán kívül érdekes tárgy az ökörszarvból készített kaszatokmány, szépségével tűnik ki az itt talált szecessziós virágmintás barnamázas kályha egy préselt csempéje is. Ritkaságszámba megy az a dávidcsillagos bádog házoromdísz, mely dombornyomású K. S. monogramal, 1911-es évszámmal és barokkos voluntával díszített. Itt került bemutatásra a gerencsérek mediterrán típusú munkapadja, lábbal hajtott korongja is. Az emelvényen különböző méretű, rozsszalmából font, vidravesszővel kötözött terménytárolók, kópicok sorakoznak. Egy kis dobogón a ház építőanyaga, kézzel vetett tégla S(kerlak) A(lekszander) monogramal. Fő helyre került Skerlakék kétkápás tehénnyerge, melyet - az emlékezet szerint - teher- és személyszállításra egyaránt használtak a 20. század első évtizedeiben. A régmúltat idézi az a máig megőrzött fém tál is, melynek felirata: „Vasvármegye Kapornak Község Szentgotthárdi járás”, a falu egykori magyar közigazgatási emlékét idézi.

A folyosót, bár kiállítóhelyként kissé szűk, arra használtuk fel, hogy a rendelkezésünkre álló levéltári források, itt gyűjtött írásos dokumentumok felhasználásával bemutassuk az Őrség Szlovéniához csatolt falvainak történetét.

Az Őrség tulajdonképpen gyűjtőnév, jelentése: őrökhöz tartozó terület, őrök által lakott vidék, az őrfalvak történetileg-tájilag kialakult együttese.

Az Őrség összefoglaló megnevezés az oklevelekben elég későn, a 15. században bukkant fel (1409. „in Ewrzegh commorantes”), korábban e területet Zalaőrök vidékének nevezték.6 7

Falvainak névsorát néhány évvel korábbról, 1393-ból8, a kiállított domaföldi határjárás a kapornaki szabadosok ácsmunkával kiváltható kötelezettségeinek szövegét pedig 1397-ből9, az Őrség kiterjedését pedig az 1463 évi határjárás10 adataiból tudhatjuk meg, melyek Kapornakra,

6) Vas Megyei Levéltár Alispáni iratok I. 385/1896 Hodos 1896-os millenniumi jegyzőkönyve. (4xA4 méret, nemzetiszínű keretben.)

7) Zsigmond-kori oklevélszótár 11/2. Közli: Stahl Ferenc, Az Őrség jogállása, Vasi szemle 1974. 218-236.p.

8) Az Őrség falvainak birtokba iktatása 1393. Közli: Borsa Iván, A Balassa család levéltára 1990. 73.p. Eredeti forrás: MOL.D2.65838.sz.

9) Domaföldi határjárás 1397. VaML Középkori Oklevelek Gyűjteménye Dl. 916.

10) Határjárás 1463. január 22. Közli: Borsa Iván i.m.: 124- 126.p.

301