Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Pivar Tomšič Ella: A hodosi vasút egy évszázada
sére Budapestre. Mellékelte az „alapítási tervezetet”. 1905. XI. 14-én tartották meg a közgyűlést, ahol a vidéket a Pósfay Pongrác járási szolgabíró vezette küldöttség képviselte. Az itthoni körök kifogásolták, miért fővárosi székhelyű a helyi érdekű vasút részvénytársasága, s nem muraszombati.9 Amikor már előrehaladott állapotban volt az építkezés, a miniszter az 1906. I. 29-én kelt 5020. szám alatti iratában elrendelte a közigazgatási bejárást és a dr. Hegyeshalmy Lajos miniszteri osztálytanácsos vezette bizottság (tagjai voltak Somogyi Miklós tiszti főügyész és Hozdrovicz Antal kir. főmérnök) ezt február 20-án megkezdte, 24-én pedig be is befejezte. Őriszentpéterre február 20-21-én hivatták össze az őrségi falvak képviselőit, köztük Hodos községét is, ahol tájékoztatást kaptak az építésről és a szükséges kisajátításokról.10 1906. IV. 6-án a miniszter közölte Vas vármegyével, hogy a közigazgatási bejárás jegyzőkönyvét tárgyalta. A felvetődött részkérdések ügyében határozatokat hozott és április 6-i hatállyal a bejáráson adott szóbeli engedélyt a földmunkák végzésére megerősítette. A munka megkezdődött és nagy ütemben haladt, de a korábbi feltételezésekkel ellentétben a pálya építésén meglepően kevés muravidéki dolgozott, a munkaerő messziről, sőt, külországból érkezett. A Muraszombat és vidéke hetilap jelentése szerint 1906 áprilisában az alapépítmények elvégzésében Puconcinál Békés megyei kubikosok dolgoztak, s ekkor érkezett ezer román munkás Körmendre, akik szintén ezekben a munkálatokban vettek részt. Közben még tartottak a kisajátítások és a hatóságnak sok dolga akadt, mert a lakosság nem szívesen vált meg a területeitől, amelyek értéktelenné váltak, ha a vasútvonal kettészelte azokat. Júniusban már arról számolnak be, hogy rakják a síneket a muraszombati vasúton, sőt, már mozdony is jár rajta: „Mariska a neve ennek a kis masinának, amely a síneket, fatalpakat és kavicsot szállítja. Őriszentpéterig már készen lesznek a vasúttal, rövidesen az alagútig érnek a munkálatok” - olvashatjuk a Muraszombat és Vidéke 29. számában. Hódosnál 1906 tavaszán és nyarán dolgoztak a pályán. A stanjevci/szabadhegyi alagút a Muraszombat-Körmend vasútvonal „csodájának” számított. Építéséről nem sokat tudnánk, ha Bernstein Győző, aki részt vett a munkálatokban, 1907- ben a helyi hetilapban három folytatásban közzé nem teszi a részletes leírást, amelyből nem csak műszaki, hanem szociográfiai képet is kaphatunk. Előre bocsátja, hogy a 253,12 méter hosszú alagút a kisebbek közé tartozik, de kiásása emberfeletti próbára tette az itt dolgozókat. A vidék első alagútja Könyves Tóth Mihály tervező emlékét öregbíti. Akkoriban sokan felvetették a kérdést, hogy a 26 méter magas domb alatt indokolt volt-e az aláásás, vagy célszerűbb lett volna az olcsóbb bevágást elvégezni. A szakmabeliek válasza egyszerű: a talajviszonyok, a földcsuszamlás, a bevágásos part beomlásának veszélye miatt volt szükség az alagút építésére. Az első csákányvágás 1906. január 15-én történt és 1906. november 28-án éjjel fél négykor az utolsó gyűrű is zárva volt. A szerző érdekes megjegyzése, hogy az építést igazi nemzetközi munkássereg végezte, amely szlovénekből, szlávökből (horvátok és szerbek - a szerző), olaszokból, macedónokból, lengyelekből és magyarokból tevődött össze. Öt hónapig vívták a néha kilátásta-9) MésV 1905 XXI/49, december 10) MésV 1906 XXI1/6, február 11. 241
