Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Pivar Tomšič Ella: A hodosi vasút egy évszázada
L A Muraszombat-Körmend vonal kiépítése I/a. A Muraszombat-Radkersburg vonal terve Muraszombat és vidékének vasúti összeköttetését a világgal egészen a 19. század végéig a nehezen megközelíthető osztrák Radkersburg, valamint a magyar Szentgotthárd és Körmend jelentették. A vasútépítési törekvések első jele az 1882 februárjában Budapesten kelt magyar és német nyelvű „várható jövedelem kimutatás”, amelyben leírják, hogy a Magyar Nyugati Vasút immár kilenc éve üzemelő vonalaihoz történő csatlakozással vasúthoz juthatna ez a vidék. Feltehetően a MNyV vasút által, de legalább sugalmazására vagy segítségével készült az az alá nem írt és nem fejlécezett példány, amely Muraszombatot Gyanafalva (ma: Jennersdorf) állomáson köti be a Nyugati Vasútba. A soha meg nem valósult, 42 kilométer hosszú vonal iránya ugyanúgy északi, mint a Körmend-Zalalövő-Muraszombati Helyi Érdekű Vasút' hodosi-muraszombati szakaszáé, amit 1907. VI. 26-án, tehát éppen egy negyedszázaddal később helyeztek üzembe. Gróf Széchenyi Tivadar Felsőlendváról, aki mindvégig az „osztrák vonal” kiépítését támogatta, 1882. XII. 21-re hívja össze a muraszombati körzet érdekelt lakosságának képviselőit, hogy a tervezett vasút sorsát megtárgyalják, ami nem csak az ottaniak körében, hanem a helyi sajtóban is nagy visszhangot keltett, s éppen ennek köszönhetően szinte lépésről lépésre követhetjük a vasútépítési törekvéseket. Az első széles körű összejövetelen előterjesztik a „jövedelmesség” várható értékét, 51.140 koronát, a 809 ezer korona alaptőke 6,3 százalékos éves kamatával egyenlő összegben.1 2 A mai információk tudatában teljesen más kérdés, hogy a 19. század fordulója előtti viszonyokhoz képest a Muraszombat és fejletlen környékétől elvárt 800 ezer tonnakilométer induló és érkező áruszállítási és a 42 kilométeres HÉV-től elvárt 780 ezer személykilométer-teljesítmény reális volt-e. 1882 decemberében a muraszombati képviselő-testület egyhangú határozatát a vasútvonal szükségességéről jegyzőkönyvbe foglalták és megküldték Vas vármegye főispánjának.3 Sok huzavona után, a helyi érdekek örökös hangoztatása mellett 1896 őszén a magyar királyi közlekedési minisztérium gróf Széchenyi Tivadar országgyűlési képviselőnek egy évre engedélyezte a Muraszombat-Regede felé irányzandó vasút építési előmunkálatait, de később a megyei támogatás és az alaprészvények árusítása mellett sem sikerült összegyűjteni a szükséges tőkét, s így nem csak az említett vonal, hanem a Lendva-Beltinci-Muraszombat, valamint a Lendva- Zalalövő-Körmend helyi vasutak tervét is elodázta. Százhúsz év távlatából megállapítható, hogy a nyolcvanas évek elején felgyorsult események valójában nem előre vitték, hanem a megvalósulás tekintetében mellékvágányra terelték az eredeti, Muraszombat-Körmend elképzelés ügyét, és könnyen megtörténhetett volna, hogy 1) Pammer László: Körmend-Zalalövő-Muraszombat HÉV, A Magyar Délnyugati HÉV, A szerző kézirata a Muraszombati Tanulmányi és Területi Könyvtárban (a továbbiakban: Pammer). 2) Pammer 3) Muraszombat és Vidéke, Magyar és vend nyelvű vegyes tartalmú hetilap (A „Muraszombati gazdasági fiókegylet" és a muraszombati „Dal- és zeneegylet" hivatalos közlönye) 1885, Muraszombat. Muraszombati Területi Tanulmányi Könyvtár mikrofilm-gyűjteménye. A továbbiakban: MésV. 237
