Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Pivar Tomšič Ella: Erős vár a mi Istenünk
Hodost a magyar és szlovén népesség határvonalán, amelynek ekkor még kapcsolata volt a harcias kálvinista közösségekkel, nem szállták meg, bár a tíz évvel későbbi rendelet másra utal. A gyászévtizedben a hodosi református lelkészi állás betöltetlen, sőt, valószínű, hogy a társközségeken belül, amelyek között szlovén falvak is voltak, kenyértörésre került sor. Az ágostai evangélikus irány felülkerekedésével új korszak kezdődik Hodos és filiái vallási életében. IV. Lutheránussá vált hodosi gyülekezet IV.l A HODOSI ANYAEGYHÁZ ÁTTÉRÉSE AZ EVANGÉLIKUSOKHOZ A gyászévtizednek Thököly Imre felkelése vetett véget. I. Lipót kénytelen volt 1681-ben Sopronban országgyűlést összehívni, ahol a protestáns rendek felterjesztették az elvett templomok névsorát, és köztük említik Hodos nevét is. Az országgyűlés a XXVI. tc.-ben úgy rendelkezett, hogy azok a templomok, amelyek katolikus szertartás által nincsenek még felszentelve, visszaadassanak. Ahol az országgyűlés idején kezükön vannak templomaik, ott továbbra is vallásszabadságuk birtokában maradnak. A katolikusoknál maradt templomok helyett pedig a királyi Magyarország 11 nyugati és észak-nyugati vármegyéjében 2-2 kijelölt, articularis helyen építhetnek templomot. A Vas megyei reformátusoknak csak Felsőőrön, a zalaiaknak Szilvágyon volt a kijelölt helyük, míg az evangélikusok Nemescsón és Dömölkön járulhattak úrvacsorához. A magyar protestáns rendek arra hivatkozva, hogy a katolikusok az országban elfoglalják a templomaikat, kisajátítják a birtokaikat, kiűzik a lelkészeiket, óvást emeltek, de az 1687. évi országgyűlés a törvénycikket újra megerősítette, a bécsi udvar által kiadott Explanatio Leopoldina kiegészítő rendelkezés révén a protestáns lelkipásztoroknak megtiltotta, hogy a kijelölt helyeken kívül bármi szertartást végezzenek. Az egyházi könyvek és a tősgyökeres családok20 sarjainak visszaemlékezése szerint a 17. század végétől Hodos, Kiskapornak, Domonkosfa, Gerőháza lakossága szinte ritka kivétellel átállt az ágostai evangélikus hitre, míg Domaföldén és Bükalján Kálvin követői maradtak. A fennmaradt gyér adatokból arra következethetünk, hogy az átállás Perényi Bálint, híres kőszegi rektor rövid hodosi tartózkodása idején következhetett be. Payr Sándor egyházi író a 20. század elején a dunántúli ágostai evangélikus egyház történetét kutatva rámutat Valentinus Perenyei lelkészre, aki 1661. november l-jén saját kezűleg aláírja a Formulae Concordiaet, s az evangélikusokhoz pártol át. Wittnyedi István soproni ügyvéd egyházi és iskolai ügyekre vonatkozó 1651-1669 közötti korrespondenciájában őrzött,20a 1661. július 3-án Kőszeg városához intézett levelében szintén megemlíti, hogy „Perennyi uram konditiója és tractálása felől hallott idegen relatiókat, az amelyeket kgtek svaviter tolláikat, hogy ő is annál jobb kedvel adhasson kgteknek hivatalja szerinti satisfaciót." 21 A kőszegi rektorok listáján szerepel Perennyei Bálint, aki 1652- ben Wittenbergben is járt, 1653-tól 1661-ig tölti be e jeles szerepet, majd aláírja a nyilatkozatot és 20) A szerző adatközlői: Kocon Mária, id. Orbán Lajos, Könye Ferenc, Dávid Kálmán (Hodos), Kocán Lajos, Sebők József (Domonkosfa), Könye Dezső (Kapornak)... 20a-22) Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek I., Sopron 1910 174
