Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Pivar Tomšič Ella: Erős vár a mi Istenünk
Pivar Tomšič Ella Erős vár a mi Istenünk I. Hodos legrégibb vallási emlékei A Hodos múltjára fényt derítő történelmi információink zömét a honfoglalástól Őrség múltjába gyökereztetjük, bár az egyháztörténelmi kutatók szerint a kereszténység már a 9. században megvetette lábát a térségben, mely 839-ben egyházilag a passaui püspök joghatósága alá került. A szentgalleni évkönyv 863-ban írja, hogy a hun, avar lakosság felvette a keresztény hitet. A keresztény Európába való teljes betagolódás Szent István nevéhez fűződik. A kortárs Thietmar merseburgi püspök, aki a német-római császári körökből szerezte információit, 1010 táján írja, hogy III. Ottó császár kegyelméből és biztatására Vajk országában püspökségeket állítva fel elfogadta a koronát és az áldást1. A koronázással I. István főpapi jogokat szerzett és jogot nyert a püspökségek alapítására. A tíz egyházmegye között szerepelt a veszprémi is, ahova a tárgyalt vidék tartozott. A király a magyarok keresztény vallásra térése után elrendelte, hogy minden 10 falu templomot építsen, így egy központi templom plébániával Hodoson is létesült. Kezdetben ezek feltehetően fatemplomok voltak, amiket későbbi évszázadokban váltott fel kő- vagy téglaépület. Az Árpád-kori templomokban Domonkosfán, Veleméren, Őriszentpéteren, Kercán, Szentlászlón, Hodoson a reformáció kezdetétől közel 150 éven át református vagy evangélikus istentiszteleteket tartottak. A hodosi román kori Szent András templom a 20. század közepén tűnt el a föld színéről: 1941 előtt még látható volt a falmaradvány, mintegy 150 méterre északra az akkori vasútállomástól. Több egyházi irat tanúsítja, hogy ó-román stílusú templom volt és a hodosi ősplébániát 1100 táján alapították. A templom (át)építési évét 1236-ra teszik* és néhány egyházi schematizmusban is ez a 1) Bertény I. - Gyapay G.: Magyarország rövid története, Mecénás Kiadó, Debrecen 1992. *) Heiner Géza: Hodoške evangeličanske gmajne história, Spisao Heiner Geza hodoški duhovnik, Düsevni list, Murska Sobota 1936, v nadaljevanjih (Heiner) 164
