Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Pivar Tomšič Ella: Erős vár a mi Istenünk
dátum szerepel. Pontosabb képet a több mint fél évezreddel későbbi, 1698-ból származó Kazó-féle vizitációs jegyzőkönyvből kapunk a falu közepén, szép helyen álló, keleti tájolású, nyugati bejáratú, fazsindelyes, félkörös szentélyű templomról, amelynek három szűk és felül kerekes ablaka közül kettő a déli és egy a szentély keleti oldalán volt elhelyezve. A látogatást tevő apát szerint a repedezett falakat nem lehet megjavítani, helyettük újak felhúzására volna szükség, hiszen az épületnek ekkor már mennyezete és templomi felszerelése sem volt... „Suis tarnen in aedificiis, murisque univerzis scissa, fissá et ruinosa: adeoque tarn interne, quam etiam externe non reparationis dumtaxat, verum et sedificatonis de novo inchoandae perficiendaeque admondumaegena. Etenim est absque laquearibus, sedilibus aliisque id genus requisitis ecchlesiasticis destituta...’’2. Az állapotot a gyakori török portyázások3 és nem utolsó sorban az ellenreformáció idején felerősödő kölcsönös vallási gyűlölet váltotta ki, amikor a templomot hol az egyik, hol a másik felekezet vette birtokba. Az 1713/14-es vizitációs jegyzőkönyv4 szerint a templom védőszentje Szent András, és még mindig a protestánsok kezén van, de 1732. november 19-én Rosty alispán katonáival visszafoglalja és a velük érkező pap a templomot Szent Erzsébet kegyeibe ajánlja, aki a mai napig a hodosi katolikusok védőszentje. Ezt követően nagyobb javításokra került sor. A 18. század közepéről származó jegyzőkönyv szerint a templom kőből épült, a tornya fából van, 1826. augusztus 1-jén a délelőtti órákban az észak felől szomszédos Visontay-féle ház egy pásztorlány vigyázatlanságából kigyulladt, minek következtében a templom is elpusztult.5 Ettől fogva az egyházi schematizmusok már csak „elhagyatva áll”, vagy „romba dűlt" bejegyzés alatt tartják nyilván.6 Laczó Mária7 - aki 100 évet megért és a templom közelében lakott - gyermekkori emlékei szerint az első világháború előtt még álltak a templom falai és az ablakai is láthatók voltak. Szerinte méretre és külsőleg is hasonlított a domonkosfai ótemplomra. A 20. század első harmadában a falusiak az építőanyagát széthordták, a telek Fenyves Károly helybeli tanítónak, majd örökösének, Heiner Géza ev. lelkész nejének, ma pedig lányuknak, Kerec Erzsébetnek a tulajdona. II. Közös úton Kálvin és Luther követői A Hodosi Ágostai Evangélikus Gyülekezet neve is utal a központi jellegére, és magába foglalja a történelmi Vas megyéből a mai Goricskó területén fekvő Kapornakot és Šalovcit, a múltban pedig még kiterjedt Domaföldére, Domonkosfára, Gerőházára, Jánosfára, Kotormányra és még néhány kisebb szórványra. Hodos a kezdetektől - Őrség példájára - fiókegyházaival követte a protestantizmust: feltehető, hogy a legelején rövid időre a lutheri irányzat híve volt, majd a helvét, kálvini irányzatot vette 2) Canonica Visitatio Cazoiensis 1698, Szombathelyi Püspöki Levéltár, latin nyelvű átirat fénymásolata a szerző tulajdonában, felhasználtam Pataky László magyar, Ivan Zelko szlovén fordítását (Kazó). 3) Bencik Gyula: Régi templomok Őrségben, „Őrségi utakon" című sorozat 2000 (Bencik) 4) Kazo 5) Bencik 6) Schematizmusok: Sz. Püspöki Levéltár, VaML 17-20. század különböző éveire (Schematizmusok) 7) A szerző gyűjtése: Adatközlők id. Orbán Lajos, Kercsmár Géza, Kercsmár Ferenc. 165
