Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán - Tivadar Éva: Hetés népi táplálkozása - Hogy ne menjen feledésbe 3. (Lendva, 2015)
Az étkezés rendje és alkalmai - A jelentősebb gazdasági munkák ételei
76 Az ÉTKEZÉS RENDJE ÉS ALKALMAI Az első napi munka végeztével bőséges disznótoros vacsorával vendégelték meg a segítőket. A vacsorára is feltálalták a húsoskáposztát vagy húsosrépát, ami az ebédről maradt. A friss húsból pörkölt készült, amibe gyakran belsőségek is kerültek. A vacsorára kész kellett lennie a köleses, a májas és a véres hurkának is, sőt, ha úgy látták jónak, még pecsenyét is sütöttek. A disznótoros vacsorára hájas sütemény is készült a frissen darált hájból. Mindehhez természetesen néhány pohár bor is dukált. A sorsközösség felvállalásáról és az egymás iránti felelősségről tanúskodó szokás volt, hogy a segítőknek, valamint a szomszédoknak és a rokonoknak is illett kóstolót vinni a friss húsból készült savanyúrépából vagy káposztából, a pörköltből, a hurkából és pecsenyéből. Radamosban a kóstolóért hálába egy nagy karéj kenyeret szoktak adni, mondván, hogy a következő disznóvágásra ilyen vastag, A disznó további feldolgozása a vágást követően legalább még négy napig tartott, a pácolást és a füstölést is beleszámítva pedig még hetekig. Másnap kezdték lesózni, pácolni a húsokat, kisütötték a zsírt, kipréselték a töpörtyűt. Harmadik, negyedik nap kezdték készíteni a vágottzsírt, amelybe eltették a vindőshúst. A vágottzsír és a vindőshús készítése nagy odafigyelést és gyakorlatot igénylő feladat volt. A legfinomabb vágottzsírt a legszebb, legvastagabb szalonnából készítették. Először megfőzték, pontosabban kövesztették a tenyérnyi nagyságúra vágott szalonnát. Miután kivették a fazékból, minden vizet le kellett róla csöpögtetni és hideg helyre tenni, hogy kihűljön. Amikor lehűlt, lehúzogatták róla a bürkét, megtisztították, hogy ne maradjon rajta hús. Ezeket nemcsak azért szedték le a szalonnáról, hogy finomabb legyen, hanem azért is, hogy tovább elálljon a vágottzsír. Ezt követően ledarálták a csíkokra vágott szalonnát, majd sóval gondosan összegyúrták és beletömködték a vindőbe. A vindők eredetileg dongás, abroncsos faedények voltak, csak később készültek zománcozott fémből. A vágottzsír közé gyakran lesütött húst, azaz vindühust is raktak. A vindőshúsnak valót, amelyet elsősorban karajból készítettek, előbb bepácolták sós, fokhagymás, babérleveles, borsos páclében, majd kisütötték a kemencében vagy a redliben. A lehűtött szép nagy szalonnája legyen a háziak disznójának. Hetes népi táplálkozása
