Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán - Tivadar Éva: Hetés népi táplálkozása - Hogy ne menjen feledésbe 3. (Lendva, 2015)
Az étkezés rendje és alkalmai - A jelentősebb gazdasági munkák ételei
AZ ÉTKEZÉS RENDJE ÉS ALKALMAI 73 A JELENTŐSEBB GAZDASÁGI MUNKÁK ÉTELEI A disznóvágás és a disznótor A népi táplálkozás egyik leghálásabb témája a disznóvágás. Alig akad olyan, a 20. században született olvasó, akinek ne volna ehhez kapcsolódó élménye, mivel évszázadokon át a legnépszerűbb paraszti társas munkának számított a Muravidéken is. A parasztgazdaságok egyik legfontosabb feladata volt, hogy egy disznót fel tudjanak hizlalni, ami a család hús- és zsírtartalékát biztosítani fogja a következő évre. A disznótor alatt nemcsak a disznóölést és az állat teljes feldolgozását értették egykoron, hanem az eseményt lezáró vacsorát és a munkafolyamathoz kapcsolódó népszokásokat is. A disznóvágás tipikusan téli munkának számított, hiszen a húsfeldolgozás miatt alacsony hőmérsékletre volt szükség. A tehetősebb családok, akik kétszer is vágtak egy évben, már az adventi időszakban megtartották az első disznóvágást, akik pedig csak egyet vágtak, azok szívesebben öltek disznót a karácsony és újév közti időszakban. Hetésben a disznóvágás egyik kedvelt napja volt a János-nap. Az előkészületek már napokkal előbb megkezdődtek: előkészítették a vágóeszközöket, a boncoló kellékeket, az edényeket, a kásaféléket, a fűszereket, a vöröshagymát és a fokhagymát, megsütötték a perecet. A disznóvágással a hús romlandósága miatt igyekeztek gyorsan végezni, így a „sok kéz hamar kész” elvet követve több rokont, szomszédot vagy ismerőst hívtak segíteni. Legalább 5-6 személynek kellett tüsténkedni egy-egy disznóvágáson. A disznóvágás napja kora hajnalban, 5 óra körül kezdődött. Áldomásként, lélekmelegítőnek és bátorságcsinálónak először a gazdának illett egy-egy korty pálinkával megkínálni a résztvevőket. A legnagyobb dicsőségnek számított, ha egy háziasszony olyan ügyes volt, hogy a disznóvágás napjára még maradt neki vindühusa az előző disznóvágásból és azzal kínálta a segítőket. A disznóölés fő ceremóniamestere a böllér volt, aki megbecsült paraszti specialistának számított, és aki nem pénzért, hanem húsért, egy kis disznótoros kóstolóért végezte a munkáját. A munka a disznó befogásával és leszúrásával vette kezdetét, amely több férfi együttes erejét kívánta. A vér felfogására is ügyeltek, hiszen annak egy részét kisütötték, a többiből pedig véres hurkát Hetes népi táplálkozása
