Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán - Tivadar Éva: Hetés népi táplálkozása - Hogy ne menjen feledésbe 3. (Lendva, 2015)
Az étkezés rendje és alkalmai
72 AZ ÉTKEZÉS RENDJE ÉS ALKALMAI A táplálkozás évszakok szerinti rendje Az évszakok rendje szerinti táplálkozás gyökereit abban kell keresnünk, hogy a táplálkozás a természet rendjéhez igazodott. Mindig azt ették, ami éppen termett és érett, aminek szezonja volt, hiszen korlátozott volt a köre azoknak az alapanyagoknak, amelyeket tartósítani lehetett. Ebben a tekintetben érdemes szem előtt tartani, hogy a fagyasztók csak az 1970-es években jelentek meg a tehetősebb hetési családok házában. Előtte tehát a ma divatos fagyasztást és a befőzést is csak korlátozott mértékben alkalmazták, arról nem is beszélve, hogy híre-hamva sem volt a primőráruknak és a tél közepén a Föld másik féltekéjéről érkező friss terményeknek. A tavasz és a nyár a könnyebb, friss zöldségben, gyümölcsben gazdagabb étkezés időszaka volt. Disznóhúst pedig csak füstölten, füstölt szalonna és oldalas formájában fogyasztottak ebben az időszakban, vagy a vágottzsírba eltett vindőshúst ették. A baromfiállomány volt az, amely friss húshoz juttatta a háziakat egész évben. Tökmagolajos zöldsalátát csak tavasztól őszig fogyaszthattak és csak ősszel készíthettek például szilvásgombócot. Télen a bab, a káposzta, a krumpli és a kásafélék kerültek előtérbe, valamint azok a zöldségek, amelyek jól tartósíthatóak voltak. A téli étrendjüket a különféle gyümölcsaszalványok és a savanyított zöldségek is gazdagították. Friss disznóhúshoz évközben csak kényszervágás esetén, télen pedig a disznóvágások idején juthattak. Hetes népi táplálkozása
