Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán - Tivadar Éva: Hetés népi táplálkozása - Hogy ne menjen feledésbe 3. (Lendva, 2015)

Az étkezés rendje és alkalmai

AZ ÉTKEZÉS RENDJE ÉS ALKALMAI

71

is hozzátartozott, hogy a pénteki napokon Krisztus nagypénteki kereszthalálának tiszteletére böjtöltek, sőt a nagyon buzgó családokban a szerdai napot is ilyen bojtos napnak tartották. A pénteki napok étkezését éppen ezért a babból készült ételek, például a tejesborsu, savanyuborsu, borsuspép, tejfölösborsu és a tésztaételek, a különböző gombucák, mácsikok, metéltek határozták meg. A húst és a szalonnát még abban az esetben is mellőzték a pénteki étrendjükből, ha nehezebb fizikai munkát végeztek, és tejtermékekkel, túróval, tejföllel, vajjal, vagy tojással pótolták. Egykoron a szombat is a hétköznapok étkezési rendjébe illeszkedett bele.

A hét napjai közül a vasárnap és a keresztény vallási ünnepnapok emelkedtek ki. A nap különlegessége már a reggelinél megmutatkozott. Vasárnap és ünnepnapokon az is előfordult, hogy füstölt nyers vagy sült szalonna került az asztalra. Mai korunk étkezési szokásaiból kiindulva született meg az a téves feltételezés, hogy egykoron a parasztcsaládokban minden vasárnap és ünnepnap okvetlenül húsételt készítettek. A Hetésben végzett néprajzi kutatásaink tanulsága szerint a kevésbé tehetős családokban is csak a nagyobb egyházi ünnepek és a nehezebb fizikai munkák alkalmával készítettek húsételt. A vasárnapokra pedig inkább az volt a jellemző, hogy hús is kerülhetett az ételbe, ha volt, például néhány kisebb füstölt húsdarab a levesbe vagy a paprikás krumpliba. Bár ez volt a ritkább eset. Többségében egy gazdagabb, tartalmasabb levest, ahogyan Hetésben mondták, főzeléket készítettek, és mellé valamilyen kelt tésztát, kalácsfélét, palacsintát, kukoricamáiét. Vasárnapra szerettek perecet is sütni. A tehetősebb, nagygazda- vagy iparos háztartásokban igyekeztek vasárnaponként friss húst enni, tyúkot vagy csirkét vágtak. Ezekben a családokban gyakrabban került tyúkhúsleves, főtt hús, csirkepaprikás a vasárnapi asztalra. A vasárnapi, ünnepnapi ebédeket az is megkülönböztette a hétköznapiaktól, hogy két- vagy akár háromfogásosak is lehettek, vagyis a leves és a főétel mellé valamilyen sült vagy kelt tészta is kerülhetett.

Hetes népi táplálkozása