Bobovec Szabó Petra - Horváth Károly (szerk.): Sali elégiák. Bencsecz Ábrahám János feljegyzései 1930 - 1932 (Lendva, 2018)

Ifj. Horváth Károly: Történetbe fűzött sorok, dallamokba szedett értékek - A kéziratban fellelhető dalszövegekről

Az állattartás, a vásárok, a csendőrök, a zsandárok, a rabság, a mulatság, a csárdák, és a kocsmárosné szép szemű leánya mind-mind velejárói ennek az életfonnának.

„ Vasra verve visznek engem a vármegyeházára... ” (A 24. sz. dalból)

„ Száz zsandárnak nincsen annyi hatalma, hogy engemet a nyájamtól elhajtana... ” (A 61. sz. dalból)

„ Hátra tekint, száz zsandárjön nyomába... ” (A 61. sz. dalból) „ Én is befogom a kis pej lovamat, még az éjjel kimulatom magamat... ” (A 66. sz. dalból)

„ Vasat veretek a lovam négy> lábára... ” (A 68. sz. dalból)

„ Csak azt mondják az nagy Sáli csárdában nem lesz bor, mit iszik a Betyár ezután... ” (A 77. sz. dalból)

„Még az éjjel zsandár vérrel írom ki a nevemet... ” (A 79. sz. dalból)

„Szeretőm egy vasmegyei betyár éjjel nappal siratom... ” (A 175. sz. dalból)

Következzék egy olyan dallam, amely országosan elterjedt, de itt Salban így éneklik:

„Esik eső szép csendesen csöpörög, Csali Pista a csárdába kesereg... ” (A 169. sz. dalból)

Nem okozna gondot tovább énekelni a dalt, hiszen szövege szinte teljesen megegyezik a Rózsa Sándorról költött dallam szövegével. Ezeknek a szövegeknek a megmaradása ismét egy bizonyítéka annak, hogy Salban összetartó közösség élhetett, hiszen a betyárdalok keletkezése óta, a kötetben szereplő idő figyelembevételével, közel száz esztendő telt el.

Hadd érintsünk továbbá egy újabb műfajt, a balladák világát, melyek közül itt a kiadványban az újstílusú balladák kerültek elő, de így is szép számban. A kéziratban hetet találunk.

K omenjenemu življenjskemu slogu spadajo živinoreja, sejmi, orožniki/žandarji, jetništvo, veselice, čarde in ne nazadnje lepooka krčmaričina hči.

»V verige vkovanega me bodo nesli na županijski urad ...« (Iz 24. pesmi)

»Sto žandarjev nima tolikšne oblasti, da bi me uspeli pregnati od moje črede...« (Iz 61. pesmi)

»Ozre se nazaj, sto žandarjev mu je na sledi...« (Iz 61. pesmi) »Tudi jaz bom vpregel svojega majhnega rjavca in še nocoj se bom pozabaval do utrujenosti...« (Iz 66. pesmi)

»Dal bom skovati podkev na vse šdri noge svojega konja...« (Iz 68. pesmi)

»Nenehno ponavljajo, da v čardi v velikih Šalovcih ne bo več vina, ja kaj bo bečar odslej pil...« (Iz 77. pesmi)

»Še nocoj bom s krvjo žandarja zapisal svoje ime...« (Iz 79. pesmi) »Moj ljubljeni je bečar iz Železne županije, noč in dan ga objokujem ...« (Iz 175. pesmi)

Sledi melodija, ki je bila sicer razširjena po vsej državi, a so jo v Šalovcih prepevali z naslednjim besedilom:

»Dež pada, lepo potihem prši, Pista Csali pa medtem tarna v čardi...« (Iz 169. pesmi)

Nadaljevanje petja te pesmi nikakor ne bi bilo težavno, kajti besedilo se skoraj popolnoma ujema z besedilom znane pesmi, ki govori o bečarju Sándorju Rózsi. Da so besedila teh pesmi uspela preživeti v taki obliki, dodatno dokazuje, da je v Šalovcih morala živeti složna skupnost, kajti od nastanka bečarskih pesmi vse do zapisovanja le-teh v našem rokopisu je preteklo okrog sto let.

Nadaljujmo s svetom balad, od katerih je v pričujoči publikaciji mogoče najti tiste novejšega kova, in to v kar lepem številu. V rokopisu jih je sedem.

61