Bobovec Szabó Petra - Horváth Károly (szerk.): Sali elégiák. Bencsecz Ábrahám János feljegyzései 1930 - 1932 (Lendva, 2018)

Ifj. Horváth Károly: Történetbe fűzött sorok, dallamokba szedett értékek - A kéziratban fellelhető dalszövegekről

„Ha föl ütök a fekete gőzösre, Isten tudja hol szállók ki belőle, majd kiszállok Galícia közepén... ” (A 187. sz. dalból) „ Ezer öles a belgrádi huszár kaszárnya... ” (A 122. sz. dalból) „Masíroznak az idegen országba, Szerbijának széles határába... ” (A 82. sz. dalból)

„ Megy a gőzös nagy Olaszországba... ” (A 80. sz. dalból)

„ Marburgi kaszárnya három emeletre van csinálva... ”

(Az 51. sz. dalból)

Aztán megjelenik Sándor király neve, vagy egyes szövegekben I. Alexander:

„Sándor király tűzeti ki zászlóját... ” (Az I. sz. dalból) „Sándor király ha felül a fekete lovára... ” (A 33. sz. dalból) „Megtalálja I Alexander... ” (A 15. sz. dalból)

A sáli katonák a háború borzalmaival szembesülnek:

„Ki ássa meg a síromat a Kárpáti hegyoldalon... ”

(A 15. sz. dalból)

„ Hagyjál babám hadd essek a Balaton vizébe, úgyse tesz a háborúnak soha soha vége... ” (A 30. sz. dalból)

„Jaj de mély a lövészárok, babám benne meg köll halnom... ” (A 36. sz. dalból)

„ Halljátok is tudjátok is ti nagy Sati lányok, ha meghalok a síromat körül sirassátok... ” (A 60. sz. dalból)

„ Odafönn a Kárpátokban dörögnek az ágyuk, sok jó magyar katonának elfogyott a lábuk, nincsen, aki megsajnálja, csak az a sok apró gyermek a ki otthon árva... ” (A 63. sz. dalból)

„ Nincs harangszó csak egy ágyú dörrenés, ennyiből áll egy gárdiszt gyerek temetés... ” (A 70. sz. dalból)

„Megkezdődik a nagy’ ütközet, folyik a vasi gyerek piros vére... ” (A 80. sz. dalból)

»Če se vkrcam na črno parno lokomotivo, sam Bog ne ve, kje se bom izkrcal, morda sredi Galicije ...« (Iz 187. pesmi) »Tisoč sežnjev je velika beograjska huzarska vojašnica ...« (Iz 122. pesmi)

»Korakajo v tujo državo, na širno mejo Srbije...« (Iz 82. pesmi) »Parna lokomotiva se pelje proti veliki Italiji...« (Iz 80. pesmi) »Iz treh nadstropij je zgrajena mariborska vojašnica ...«

(Iz 51. pesmi)

Pojavi se tudi ime kralja Aleksandra, ki se ga ponekod v besedilih imenuje Sándor király, spet drugod pa Aleksander I. »Kralj Aleksander je dal izobesiti svojo zastavo...«(Iz 1. pesmi) »Ko kralj Aleksander osedla svojega konja...« (Iz 33. pesmi) »Našel ga bo Aleksander I....« (Iz 15. pesmi)

Šalovski vojaki se soočijo z grozotami vojne:

»Kdo bo na pobočju Karpatov izkopal moj grob ...«

(Iz 15. pesmi)

»Pusti me, draga, naj padem v vodo Blatnega jezera, vojne tako ali tako nikoli, nikoli ne bo konec ...« (Iz 30. pesmi)

»Joj, kako globok je strelski jarek, draga moja, umreti moram v njem ...« (Iz 36. pesmi)

»Poslušajte in tudi vedite, dekleta iz velikih Šalovcev, da ako umrem, objokujte moj grob ...« (Iz 60. pesmi)

»Zgoraj v Karpatih grmijo topovi, marsikateremu dobremu madžarskemu vojaku so zmrznile noge, nimajo nikogar; kateremu bi se zasmilili, le veliko majhnih otrok imajo, ki doma so ostali sirote ...« (Iz 63. pesmi)

»Brez glasu zvona, le grmenje topa, le toliko spremlja smrt mladega gardista ...« (Iz 70. pesmi)

»Prične se velika bitka in teče rdeča kri mladeniča iz Železne županije ...« (Iz 80. pesmi)

59