Bobovec Szabó Petra - Horváth Károly (szerk.): Sali elégiák. Bencsecz Ábrahám János feljegyzései 1930 - 1932 (Lendva, 2018)
Bobovec Szabó Petra: A kézirat margójára
Ami a szövegek nyelvtani helyességét illeti, ugyanazokat a jellegzetességeket véljük fellelni bennük, mint Bencsecz szövegeinél: sok az olyan bejegyzés, mely a kiejtés elve szerint íródott, a szerző bizonyos magyar betűket pedig egyáltalán nem használ és így tovább. A másik ilyen daloskönyv Tótkereszturból (mai Križevci) származik, keletkezését pedig mindenképpen 1940 előttre datáljuk. A szerzőt, illetve az egyik szerzőjét (vagy tulajdonosát) ismerjük, hiszen a könyvecske első oldalán írja, hogy József Hári, mellette pedig ott van a Tótkeresztur (ma Križevci) település neve, házszámmal. Ez a dalgyűjtemény abban különbözik az előzőtől, hogy több nyelven is íródtak benne szövegek: magyarul, szlovénul és horvátul is. Témában katonai és szerelmi dalokról van szó, illetve találunk benne olyan nótákat is, amelyeket a háború előtti Jugoszlávia idején, de később is daloltak. Mivel a könyvecske bizonyos részeinek írásmódja eltérő, úgy véljük, hogy a dalok nem egyazon személy tollából származnak. Különböző toliakkal íródtak ugyanis (fekete és türkizzöld tintával, kék golyóstollal), ami megerősíti azt a feltételezésünket is, hogy több szakaszban keletkezhettek. A rendelkezésünkre álló anyagra való tekintettel, megállapítható, hogy mindkét dalgyűjtemény a Bencsecz-féle kézirathoz képest sokkal általánosabb és kevésbé személyes hangnemű. Ez utóbbihoz viszonyítva némi hasonlóság ugyan fellelhető bennük (egyazon keletkezési idő, lelőhely Bencsecz a közelben élt), de az összehasonlítás azt bizonyítja, hogy Bencsecz dalainak bejegyzéseit gondosan megtervezte, folyamatosan bővítette gyűjteményét, és valamiképp tematikusán is elrendezte őket. Ehhez képest a két másik gyűjtemény mindenféle tervezet és személyes vonatkozás nélkül íródott. Az egyikben például a szerző fel sincs tüntetve. Hogy ezt tudatosan tette, vagy csak nemtö-Kar zadeva slovnični zapis besedil, je opaziti enake značilnosti, kot smo jih opazili pri rokopisu Benčeca: mnogo je zapisov po principu izgovorjave, določenih madžarskih črk se sploh ne uporablja itn. Druga pesmarica izhaja iz Križevcev, čas njenega nastanka pa sega pred leto 1940. Avtorja oziroma enega od avtorjev (ali lastnika) poznamo, saj je na prvi strani knjižice zapisano ime József Hári, zraven pa še njegov naslov v naselju Tótkeresztur (danes Križevci). Ta pesmarica se od prej omenjene razlikuje predvsem v tem, da vsebuje besedila v različnih jezikih: madžarskem, slovenskem in hrvaškem. Pesmi so vojaške, ljubezenske, najdejo pa se tudi določene popevke, ki so jih prepevali v času predvojne Jugoslavije in pozneje. Ker se pisava med posameznimi pesniškimi sklopi zapisanih pesmi močno razlikuje, domnevamo, da je bilo avtorjev več. Pesniški sklopi so bili zapisani z različnimi pisali (s črnim in turkiznim nalivnim peresom, z modrim kemičnim svinčnikom), kar dodatno potrjuje tudi teorijo, da je pesmarica morala biti pisana po etapah. Glede na razpoložljivi material ugotavljamo, da sta obe omenjeni pesmarici v primerjavi s pesmarico Benčeca mnogo splošnejši, precej manj osebni in neobremenjeni. Našli sta se sicer nedaleč od kraja, v katerem je živel Benčec, in nastajali tudi nekje v istem času kot njegova pesmarica, a kljub temu primerjava pokaže, da je Benčec svoje pesmi načrtno razdelal, nenehno dodajal nove in vse nekako povezal v določene tematske sklope, medtem ko sta drugi dve nastajali brez kakršnega koli osnutka ali dodane osebne note. V eni izmed njih avtor niti ni podpisan. Ne vemo, ali se ni podpisal zavestno ali je na 31
