Bobovec Szabó Petra - Horváth Károly (szerk.): Sali elégiák. Bencsecz Ábrahám János feljegyzései 1930 - 1932 (Lendva, 2018)
Bobovec Szabó Petra: A kézirat margójára
Amint már említettük, a szövegek legalább két éven át íródtak, ami a szerző nagy mértékű önfegyelméről és kitartásáról tanúskodik. Abrahám Jánosra Marjana és Etelka leányai is úgy emlékeznek, mint szigorú apára. Szerette a rendet és ugyanezt elvárta másoktól is, s ebben a család sem volt kivétel. Abrahám János katonai szolgálatát 1928 és 1930 között teljesítette Belgrádban. A királyi gárdában való szolgálata, fiatalként, nagyon megihlette, és valamiképp későbbi életében is ezeken a katonai tapasztalatokon keresztül viszonyult mindenhez. A katonai szolgálat teljesítése úgymond pozitívan megbélyegezte. Amint viszont a megtalált kéziratból is látható, minden szigor és fegyelem ellenére érzelmisége nem halványult. A mély érzelmek, amelyeket szövegei sugallnak, ugyanis egy olyan emberről tanúskodnak, aki egyszerre gyengéd és szerető is tudott lenni, s ezt nem rejtette véka alá, hanem mindenféle visszafogás vagy szégyen nélkül érzelmeit bátran kifejezte. Azon szavak, melyeket lelki gyötrődései eredményeként vetett papírra, pedig arról is vallanak, hogy ez a valaki kétségkívül jól ismerte a szépírás művészetét. A kézirat bizonyítja, hogy írásai nem a véletlen szüleménye, az író ugyanis kellő időt és figyelmet szentelt annak, hogy valamennyi betű megtalálja a neki megfelelő helyet.5 Különösen érdekes az a tény is, hogy ezek a szövegek, melyekben legbensőségesebb érzelmeit és lelki gyötrődéseit veti papírra, egy férfi tollából származnak. Ráadásul egy olyan férfi tollából, aki a szó szoros értelmében egész életében a szigor és a rend szeretetének maszkja mögött rejtőzött. Tán éppen azért tette, hogy ezáltal szerelmi tapasztalatát, mely oly mély csalódást okozott neki, hogy sebei egy életen át nem tudtak begyógyulni, elrejtse? Ha most megkérdezhetnénk, vajon mit válaszolna nekünk? 5 A kiadvány szerzői azon a véleményen vagyunk, hogy Ábrahám János a sorait először valahova feljegyezhette, és csak utána írta be a füzetbe. 16 Kot je bilo že omenjeno, so besedila nastajala nekaj časa (vsaj dve leti), kar priča o avtorjevi močni samodisciplini in vztrajnosti. Janeza Abrahama se tudi njegovi hčeri Marjana in Etelka spominjata kot očeta, ki je bil izredno strog do svojih otrok. Rad je imel red in enako je pričakoval tudi od drugih, pri čemer ni bila izjema niti družina. Janez Abraham je služil vojaški rok v letih od 1928 do 1930 v Beogradu. Služenje v kraljevi gardi ga je kot mladeniča očitno zelo navdihovalo in nekako je na vse v življenju gledal skozi vojaško prizmo in izkušnje, ki jih je prinesel od tam. Služenje vojaškega roka ga je tako rekoč obeležilo v dobrem pomenu besede. Kot je videti iz najdenega rokopisa, pa kljub vsej strogosti in disciplini ni izgubil svoje čustvenosti. Čustvovanje, ki ga njegova besedila (v prvi vrsti pisemske predloge) odražajo, priča o človeku, ki je znal biti hkrati nežen in ljubeč, kar je znal tudi primerno izraziti, in to brez zadržkov in sramu. Besede, ki so kot posledica njegovega duhovnega nemira našle pot na papir, pričajo tudi, da gre za nekoga, ki je vsekakor bil vešč lepopisja. Pogled na njegov rokopis dokazuje, da ni zapisoval mimogrede, ampak si je vzel čas in se potrudil, da vsaka beseda najde primeren prostor v besedilu.5 Zelo nenavadno je tudi, da intimna izpoved, ki priča o najglobljih čustvih in najburnejših notranjih nemirih, prihaja izpod peresa moškega, ki se je vse življenje bolj ali manj uspešno skrival za masko strogosti in redoljubja. Je tako laže prenesel prav to ljubezensko izkušnjo in razočaranje, ki ga je očitno spremljalo vse življenje? Le kaj bi povedal, če bi ga imeli možnost vprašati? 5 Avtorji menimo, da je Janez Abraham osnovne verze vsekakor prej zapisoval in jih nato prepisal v zvezek.
