Bence Utrosa Gabriella: Egy kis makk története és más mesék (Lendva, 2003)
Egy kis makk története
E§y makk története Nem, nem történt elírás a címben. Ez a történet nem kis Mukkról, a kisfiúról, hanem egy kis makkról szól. Amolyan egyszerű kis makkocskáról, amely ült, ült naphosszat a tölgyfán egy kis kupacsban, és békésen nézelődött, mígnem egy nap jött egy kissé erősebb szellőcske és lesodorta az ágról. Éppen egy aprócska alma mellé pottyant. Olyan retkes kis almácska volt, látszott rajta, hogy már eléggé régóta hever azon a helyen, szinte meg sem lehetett róla állapítani, milyen volt az eredeti színe. De az is lehet, hogy még egészen zölden pottyant le a fáról. No, ahhoz képest eléggé rongyrázó viselkedéssel lepte meg a megszeppent makkocskát, hisz a következő szavakkal üdvözölte:- No, tessék, majdhogynem rámpottyannak, és még azt sem mondják, fapapucs, ezt a pimaszságot, égbekiáltó, ki látott még ilyeN Makkocska nem igazán értette, mi ennek a nagy felháborodásnak az oka, ezért barátságosan a következőket mondta csak kurtán:- Papa-puccs!- No de ezt a szemtelenséget! Még hogy ilyet! - ájuldozott továbbra a kis alma hebegve, hisz szinte szóhoz sem tudott jutni a felháborodástól. Még szerencse, hogy újra feltámadt a szél és a pehelykönnyű kis makkot elsodorta arról a kellemetlen helyről. Néhány hosszabb fűszál tövében egy kis hangya próbált a hátára venni egy ott heverő, jó nagyra nőtt búzaszemet, de sikertelenül. Már majdnem sikerült is volna
