Bence Utrosa Gabriella: Egy kis makk története és más mesék (Lendva, 2003)
Egy kis makk története
neki végre, amikor hátulról valaki alaposan megbillentette.- Ez vajon mit jelentsen, ki merészel csak úgy váratlanul megzavarni, sőt meglökni, feldönteni, szinte összeroppantanid Nini, egy kalapos termés, guruló, nagyra nőtt, mondhatnám: makk! No, komám, máskor majd jobban figyelj, nyisd ki a szemed, nem kell ám minket, kis hangyákat csak úgy elsöpörni! - hadarta egy szuszra. A kis makk szinte szóhoz sem tudott jutni tőle. Már éppen akarta volna neki is mondani, hogy „papa-puccs", amikor a kis hangya hátat fordított neki, és úgy látszik, úgy döntött, hogy mégsem cipeli el a búzaszemet. Nagy sebesen elsietett.- Aáááá! - ásított egy nagyot makkocska, majd álmosan körülnézett. Egy árva kis harangvirág szomorkodott a közelben egyedül. Fázósan megrázta csilingelő, fürtös virágzatát, majd körülnézett.- Nini, vendégem érkezett, mégpedig egy kis kalapos pajtás. Mondd csak, a te kalapod is csilingeld- Csing-ling, csilingeld Hát nem „papa-puccs”d - csodálkozott makkocska, majd még hozzátette: - A-á-á! A kis virág nem értette ezt a beszédet, most már ő is elcsodálkozott:- Milyen furcsákat mondasz, nem értem. Ásítasz, vagy miért ismételgeted egyfolytában azt, hogy ááááád- Ááááá! - mondta erre újra csak makkocska, egy kissé szégyenkezve. Azt, hogy „papapuccs”, már nem merte hozzátenni. Harangvirágnak, úgy látszik, világos lett minden, mert nem faggatta többé, csak megcsóválta a fejét és mintha egy kissé elszomorodott volna.- Végre látogatóm érkezett, és én azt gondoltam nagy vidáman, hogy egy kis társra leltem és nem leszek többé egyedül. Most meg, tessék, kiderül róla, hogy egy kissé flótás és halvány 40
