Bence Utrosa Gabriella: Egy kis makk története és más mesék (Lendva, 2003)

Hangyácska bangyácska eltéved

közt, majd hirtelen mellétoppan a mókus. Megkérdezi tőle:- Hova, hova, hangyácska bangyácska!- Mennék én ugyan valamerre, de sajnos eltévedtem - mondja ismét búsan hangyácska.- Értem - válaszol erre kurtán a mókus, és már ügyesen föl is szökken a legközelebbi fára, és amilyen gyorsan ott termett, olyan gyorsan el is tűnik hangyácska szeme elől.

Ezt aztán már végképp nem tudja mire vélni a Ids hangya. Hát valóban senkit sem izgat, hogy ő eltévedH Mindenki csak úgy faképnél hagyja, anélkül, hogy megvigasztalnák, hogy segítenének rajta! Most aztán mitévő legyen! Hova, merre menjen! Ilyen bánatosan töprengve elerednek a könnyei. Egyszer csak egyre hangosabb döngicsélést hall.

Ez meg vajon mi! Szintén eltévedt valaki! Csak nem egy dongó jár itt, ahol még, hál istennek, a madár sem jár! Hamarosan meg is jelenik a vidám döngicsélés gazdája: dongóbongó.- Miért sírsz, hangyácska bangyácska! - kérdezi tőle. - Hova tartasz így, ilyen egyedül!- Mennék én ugyan valamerre, de sajnos eltévedtem - mondja halkan és könnyeit törölgetve hangyácska.- Ó, dehogy tévedtél el, csak ettől a nagy vakondtúrástól nem látod az utat, de gyere, kövessél engem, meglásd, azonnal újra otthon leszel a társaid között, és nem kell többé szomorkodnod. Gyere csak utánam, majd én innét föntről mutatom az utat.

Valóban így lett. Hangyácska követte dongóbongót és rövidesen már ismerős fűszálak közt találta magát. Nagyon megörült ennek. Nem győzött hálálkodni dongóbongónak kedvességéért. Megbeszélték, hogy ezentúl mindig együtt indulnak majd az erdei sétára, hiszen így sokkal biztonságosabb és még murisabb is lesz.

Azóta hát hangyácska bangyácska dongóbongóval járja az erdőt, és most már nem kell rettegnie attól, hogy netán eltéved, mert tudja, hogy megbízható pajtása mindig jó útra vezeti.

25