Bence Utrosa Gabriella: Egy kis makk története és más mesék (Lendva, 2003)

Irány az óvoda

Irányaz

ovoda

Tavaly még más volt. Móricka és Ádám, a két testvér, együtt járt óvodába. Móricka már a legnagyobb csoportot látogatta, ami azt jelentette, hogy a következő' évben iskolás lesz, Ádám pedig alig kiscsoportos volt. De ez nem jelentett gondot, mert bármikor átszaladhattak egymáshoz, főleg Ádám Mórickához, és ez megnyugtató érzés volt. Anya és apa ugyan nem voltak velük, de a bátyó ott volt, így hát nem kellett aggódni.

Szeptemberrel viszont egy más korszak kezdődött. Móricka iskolás lett, Ádám pedig maradt az oviban. És ez már egy csöppet sem volt jó, legalábbis Ádámnak nem. Reggel sehogy sem akarta elengedni apa kezét, erősen szorította azt, majd konokul ránézett. Mintha csak azt akarta volna mondani: „No, nehogy azt gondold, hogy ittmaradok! Én sem maradok itt, nem, Mórickával akarok menni!"- Gyere szépen, Ádám, levetjük a kabátot és papucsba bújunk, jói - próbálkozott kedvesen apa. - Gyere!

De apa hiába hívta Ádámot, nem segített a szép szó, a kérések, az unszolás, apa hiába próbálkozott, Ádám nem volt hajlandó közreműködni.- Nem megyek oviba, nem maradok itt, Mórickával akarok menni! - hajtogatta egyfolytában, és nem akart bemenni az óvodába.

Mivel apa sem tágított, sehogy sem tudtak egyről a kettőre jutni. Apa befelé húzta Ádámot, Ádám pedig kifelé apát.

Mígnem apa megmérgesedett:

2 6