Süč, Dejan: Inesfalwa Gyertyános Zalagyertyános Gaberje (Gyertyános - Lendva, 2016)
2. Őskor
Prav zaradi tega je območje že tedaj nudilo odlične pogoje za razvoj različnih gospodarskih panog, predvsem poljedelstva. Vzporedno s poljedelstvom se je razvila tudi živinoreja in tako ne čudi dejstvo, da je bilo območje Prekmurja ravno v obdobju bakrenodobne kulture, ki je kronološko datirana nekako med leti 4.000 in 2.300 pred našim štetjem in ki je temeljila predvsem na poljedelstvu in živinoreji, najgosteje poseljeno. Že v bronasti dobi je opazen trend krčenja poselitve, ki se je nadaljeval tudi v obeh železnih dobah. Temeljni vzrok za zmanjšanje gostote poselitve v tem obdobju je predvsem v strukturi tedanjega gospodarstva, ki je v veliki meri temeljilo na pridobivanju in obdelavi železove rude, ki pa je Prekmurje ni poznalo. Obdobje gostejše poselitve je sledilo v antičnem obdobju, ko je prišlo do ponovne prevlade poljedelstva ter živinoreje, gospodarskih panog, ki sta predstavljali temeljni dejavnosti domačega prebivalstva v tem obdobju.6 Pri poselitvi območja ob reki Muri se mi zdi pomembno izpostaviti še eno izjemno pomembno vlogo območja, ki se je ohranila vse do današnjih dni. Območje ravnine ob Muri je imelo namreč vseskozi izrazito prehoden značaj, saj so ravno na tem območju delovale gibalne sile ljudstev iz jugovzhodnega evropskega prostora proti zahodu (predvsem v prazgodovini in pri slovanski poselitvi) ter v obratni smeri (v antiki pri prodiranju Rimljanov proti reki Donavi).7 6 Šavel, I., Najstarejša poselitev Prekmurja, str. 6. V: Kronika: časopis za slovensko krajevno zgodovino 39, Ljubljana, 1991. 7 Prav tam. ban az időkben is kedvező feltételeket nyújtott a különböző gazdasági ágazatok fejlődéséhez. Itt elsősorban a földművelésre kell gondolnunk. A földműveléssel párhuzamosan megjelent az állattenyésztés is, így nem csodálkozhatunk azon, hogy Muravidék területe éppen a rézkori kultúra idejében (i. e. 4000-2300), amikor elsősorban a földművelés és az állattenyésztés dominált, volt a legsűrűbben lakott. Már a bronzkorban észlelhető a lakosság számának csökkenése, ami a két vaskorban tovább folytatódott. A vaskori népsűrűség-csökkenés alapvető oka az akkori gazdaság struktúrájában keresendő, hiszen az nagymértékben a Muravidéken ismeretlen vasérc bányászatán és feldolgozásán alapult. A népesség száma aztán a római korban kezdett ismét növekedni, amikor is újra a földművelés és az állattenyésztés került előtérbe, ezek képezték a lakosság alapvető tevékenységét.6 A Mura menti sík vidék benépesítésénél fontosnak tartom megemlíteni e térség még egy fontos, a mai napig is érvényes jellemzőjét. A történelem folyamán mindvégig erősen átmeneti jellegű térség volt ez, hiszen az őskorban és a szláv népvándorlás idején a népek a délkelet-európai területekről erre vándoroltak nyugati irányba, míg a római korban a rómaiak erre nyomultak a Duna felé.7 6 Šavel, L, Najstarejša poselitev Prekmurja, 6. old. In: Kronika: časopis za slovensko krajevno zgodovino 39, Ljubljana, 1991. 7 Uo. 21
