Paksa Katalin - Németh István: Muravidéki magyar népzene (Budapest - Lendva, 2018)
A régió népzenéjéről
24 MURA VIDÉKI MAGYAR NÉPZENE Ami a mássalhangzókat illeti, a köznyelvhez képest gyakran megrövidítik, ill. meghosszabbítják őket. Ez utóbbira példa: „Zugg az erdő, zugg a mezző” (30). „Te//e volt a köténye rózsalevéllel, / Pici szája csábiúó besziéddel” (141). Agy mássalhangzó helyett j: „Szomorúján huzza föl a sugárfát, a/enge csigaszárt” (139). „A főutcán viégigmenni nem merek, / Mer azt mondják, fekete /ászt viselek. / Fekete jász, fehér slingélt zsebkendü, / Juhászlegény volt az első szeretőm” (86). Az ly helyett l vagy //: „I/ he/ben kirá/ok, / Urfi/ak, császárok / Taníttatnak” (25). „Disznójokon o//an vastag szalonna légyén, mind az ajtufiélfa” (4). „Jaj de sziélés, jaj de hosszú ez az ut, / Amé//ikén kilenc bétyár elindult” (172). Mássalhangzó betoldása a szóba: „Hat ho/napi szenvedélyem van belejegyézve” (193). „Jövő ho/nap huszonhatodikán katonánok visznek már” (199). „Adj égy cso/kot, mert méghalok utánnad” (143). „Szép páros cso/kodért áldjon még az Isten” (188). Előfordul, hogy a személyjeles szókat kettősen képzik: „A magok tiktyokok annyit tojjanak, mind a riétén a fujszál, fujszál” (3). Régies vonás, hogy az a névelő helyett néha az áll: ,ylz hodosi állomásra lekisérjeték” (115). ,r4z hodosi legényékbül szeretüőt ném találok” (198). Paksa Katalin Göntérháza, 1904. Asszony régies fehér ruhában, karján pacsa [fejkendő] Fényképezte Bátky Zsigmond. Néprajzi Múzeum
