Paksa Katalin - Németh István: Muravidéki magyar népzene (Budapest - Lendva, 2018)
A régió népzenéjéről
18 MURA VIDÉKI MAGYAR NÉPZENE Míg a régi stílusú dallamok közül csak egyet énekeltek balladaszöveggel (71), addig ebben a csoportban fordul elő legnagyobb számban ballada, melyeknek szövege is többnyire idegen eredetű (86, 88-92, 94, 100, 101, 103). Korai új stílusú dalok (107-133) A népzenetudomány legújabb eredményeként ma már részleteiben ismerjük az új stílus kibontakozásának folyamatát a 19. század második felétől, utolsó harmadától kezdve (Bereczky 2013). A stílus a nyelvterület középső részéről kiindulva terjedt szét, és bizonyos késéssel jutott el Erdélybe, Moldvába (ez az új stílusú dalok jegyzeteiből is kiolvasható). Kialakulása két fázisban történt, és a korai új stílus valamivel szorosabban kötődik a 19. század népies műdalaihoz. Ritmikája „régiesebb”, mint a kifejlett új stílusé, nélkülözi a később kötelezővé vált záró ritmust, a dallamsorok hangterjedelme pedig általában kisebb. Muravidék népzenéjének jellegzetessége, hogy a korai új stílusnak viszonylag nagyszámú változatát tudják errefelé. Párosító szöveggel is éneklik őket (37, 38), a kifejlett új stílusban ilyen szövegkapcsolatra nincs példa. A korai új stílusú dalok tetemes része népies műdalból származik (107-109, 113-115, 117, 118, 123-125, 131). Népdalnak tekintjük őket, hiszen rájuk is vonatkozik Bartók Béla meghatározása, miszerint e dalok „a parasztok zenei érzésének ösztönszerű kifejezői...” és „a dallamok eredetének kérdését - vajon ismert vagy ismeretlen szerzőktől származnak-e; vajon más, pl. városi osztályból származtak-e át - a meghatározás, mint nem lényeges kérdést, mellőzi” (Bartók 1924, V). A népi használat csiszolja, módosítja, saját hagyományos ízléséhez közelíti e dallamokat. A modem moll hangsor pl. a folklorizáció során pentatonná alakulhat át (108. III. sora, 113. II—III. sora, 131. I. és IV. sora). Nem közöljük azonban azokat az új stílussal formailag egyező dalokat, amelyeket széles körben énekelnek ugyan, de műzenei jellegüket még erősen tartják. Ilyen például négy dal szűkített hármashangzat-felbontással (a strófa elején: AP 7014e, i vagy a harmadik sor végén: AP 691 Oh, AP 6971 h), egy katonanóta dominánsszeptim akkordfelbontással (DAT 225 02), két ponyvaballada, melyek dallama szintén a funkciós gondolkodáson alapul (AP 10\2e és DAT 228 02, hasonló Horváth 1992, 187/d, továbbá DAT 225 14, hasonló Horváth 1992, 187a). Kifejlett új stílusú (és rokon) dalok (134-210) A hagyomány legelevenebb rétegét alkotják, a gyűjtések során ezek a dalok kerültek elő a legkönnyebben. Különösen kedveltek a katonanóták. Népszerűségükön nem csodálkozhatunk, hiszen az új stílus kibontakozásában és viharos gyorsaságú elterjedésében nagy szerepet játszott a katonáskodás, a különféle vidékekről származó fiatalok közös kaszárnyái élete, melyhez a dalolás is hozzátartozott (vö. Szalay 2010, 73-82). A dalok szórakoztattak, könnyebb volt rájuk menetelni, és a távoli szülőföldre, az elhagyott
