Szúnyogh Sándor: Visszajövök (Lendva, 2008)

Nem történt semi: fáklyavivők voltunk…

ban a szexpiaci termékké váló szerelem érzéketlen, kietlen világában „tárgyiasul” a szerelmi érzés, megfosztva a kölcsönösségtől. A felemelő, tiszta érzés gyakran ölt Szúnyoghnál a témától idegen alakzatot, színárnyalatot: a „pompa” hol valódi násszá, hol gyásszá fajul. Sok esetben egyetlen versben is benne van e feloldhatatlan ellentét: „szeretőm/lélek-temetőm/ szív-emésztőm...” - hangzik a bájoló a Virágének című versében. A szúnyogh-i líra egyébként is tele van meglepő fordulatokkal. A Forró nadrágocska című képversben az érzelmek szinte szétfeszítik a szigorú, „szőrmentén” történő építkezést, illetve formát, a szerelmi vágy tetőpontján. A Libidó is e zsánerben fogant, formáját tekintve négysoros, de már túl van az egyszerű hangulatiságon, előzménye és következménye, az ok-okozati viszony feszíti széjjel a vers-reflexió egyszerű keretét:

Mellbimbód ernyedése megszűnt egyetlen érintésem tüzétől s a következő pillanatban ágyékod erőszakot kívánt

(Libidó)

Ezeket a verseket a szignalista kísérletezésekkel és egyéb képversi megoldásokkal a kritika a neoavantgárd irányzathoz tartozónak vallja. Ezt a hagyományt a költő a vajdasági Új Symposion (Bosch-Bosch) és a ljubljanai OHO csoport tagjaitól örökölte. Különösen nagy előszeretettel forgatta Szombathy Bálint Po-etri című gyűjteményét, melyet magától a szerzőtől kapott egy vajdasági vendégszereplés alkalmával. O maga is többféle „konkrét-lírai” műfajban alkotott. A képzőművészeti megoldá-