Szúnyogh Sándor: Visszajövök (Lendva, 2008)

Nem történt semi: fáklyavivők voltunk…

Kilépve a világba kezet fogva a rohanással örök holnapokkal mindig hozd magaddal anyajegyed és apáink

évszázados bölcsességét!

(Induláskor)

A szalmával borított, „széltépte”, „kontyos” pince látványa elborzasztja, lemondó nyugtázása ekképp hangzik: „minden, minden /a múlt útjába áll”(Régi dal). Máshol ismét apokaliptikus képekkel festi a környezetszennyezés ártalmaiból származó problémákat, a vegyszerek és inszekticidek által tönkretett életteret:

A folyó medrében üres dobozsereg...

Döglött halak ikrái új életre készen úsznak a Mura felé.

(Helyzetkép)

Költészetének másik kiapadhatatlan forrása a szerelmi élmény, bár egyik kritikusa szerint ebben a legkevésbé sikeres (Fekete J. J.). Szúnyogh Sándor költészetében a szerelem legtisztább megszólaltatása mellett - amelyek korai változatai nem nélkülözik a romantikus rekvizitumokat sem (lásd: Tegnap még egyszer láttalak, Ha álmok tengerén hajózol stb.) -, ezzel párhuzamosan annak testi-erotikus oldalát is érzékelteti, sőt, a pornográf irodalomig is elmerészkedett. A fogyasztói társadalom „minden eladó és megvásárolható” elveken alapuló korai szakaszá-