Szúnyogh Sándor: Visszajövök (Lendva, 2008)
Nem történt semi: fáklyavivők voltunk…
Megírni a „magunk” versét (Jegyzet Szúnyogh Sándor lírájáról 10 évvel később) A címben szereplő óhajt Szúnyogh Sándor muravidéki költő fogalmazta meg utolsó, még életében megjelent verseskötetének, a Halicanumi rapszódiának a fülszövegében. - Úgy vélem, hogy még mindig nem írtam meg igazából a magam versét, de bízom benne, hogy egyszer sikerül. E válogatás összességében talán mégis tükrözi a muravidéki ember életét, érzéseit, küzdelmeit... - áll a szöveg további részében. A válogatott versekhez készülő utószó a költő immár lezárult életművének fontosabb állomásait, költészetének motívumrendszerét kívánja áttekinteni az utóbbi tíz év távlatából. Elöljáróban megjegyezzük: átfogó, az egész életműre reflektáló tanulmány, monográfia az elmúlt tíz évben nem született, utolsó, még életében megjelent verseskötete 1991-ben látott napvilágot az újvidéki Fórum és a hazai magyar írócsoport közös kiadásában. A válogatott versek összegző jellegű áttekintését több ok is indokolja: egyrészt, hogy megóvjuk a feledéstől, másrészt a felnövekvő új nemzedékek elé tárjuk az életmű továbbmutató darabjait, vitális, felmutatásra érdemes értékeit. A kiadvány több, mint egy új könyv megjelentetése: főhajtás és adózás egy olyan költői-szerkesztői nagyság előtt, aki kultúránk mindenese volt. A szlovéniai magyar irodalom alfája és ómegája.
