Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)
Nehéz esztendők
Változik a falu A fakeresztek hosszú sora állott csak ki a nagy hóból, amely ebben az esztendőben már november végén leesett. Volt a temetőben néhány vasból és kőből készült kereszt is, azonban abban a sorban, ahová Kiss Lacikát temették, csak fakeresztek álltak. Már három hónap elmúlt a fiú halála óta, de a szülők minden nap kijöttek a sírhoz, és buzgón imádkoztak szeretett fiúk üdvösségéért. Ezen a hideg téli napon csak László jött el, mert a hegyre menet vette útjába a temetőt.- Megérkeztem - mondta eléggé hangosan, és közben megérintette a Lacika keresztfáját. Ha egyedül jött, mindig beszélt a halott fiúnak. Elmondta, hogy mit csinálnak a testvérei és a húgocskák, mit főzött az édesanyja, és az állatokról is rendszeresen beszámolt neki. Minden ilyen beszélgetés után mintha valamennyire megkönnyebbült volna. Most is szót szóba öltött, és nem vette észre, hogy a temetőben mások is járnak.- Mit mond a halott? - szólalt meg tört magyarsággal valaki a háta mögött. László visszapillantott, és a szlovén telepesek egyikét látta maga mögött. Őket néhány évvel korábban telepítettek ide az egykori hercegi földekre. A Lászlóval egykorú Miha (magyarul Mihály) mosolygós arccal, a gúnyolódás szándéka nélkül tette fel a kérdést, amint azonban észrevette a fiát elveszített édesapa fájdalmát, magyarázkodni kezdett:- Nem akarom bántani... én lány is meghalt, még otthon, mikor idej önni.. .szegényem. László nem szólt semmit. Meglepte a hirtelen látogatás. Egy kis időre volt szüksége, hogy egy képzeletbeli helyzetből visszatérjen a valós, könyörtelen valóságba.- Nagyon hideg lenni - próbálta másra terelni a szót a fiatalember. - Enyém apa ma egy éve meghalni, én is imádkozom. Becsülésre méltó volt a fiatalembertől, hogy néhány itt töltött év után valamennyire megtanult magyarul. Nem volt az jellemző mindenkire, akit azokban az években erre a vidékre telepítettek. A hatóság emberei többször buzdították őket, hogy bátran nyilvánítsák ki szlovén érzelmeiket, hiszen ők magasabb rendű polgárok most ezen a vidéken. Fontos szempont volt az idetelepítésnél, hogy megbontsák a magyar közösséget, és a magyar lakosságot minél 84
