Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)
Nehéz esztendők
nekik a friss híreket, újságokat, és segítem őket abban, hogy bírják kivárni a felszabadulás óráját. Neked is azt mondom, hogy tartsál velünk. A faluban az embereknek mondjátok el, hogy nincs már messze a nap, amikor az ellenünk elkövetett igazságtalanságokat megtoroljuk, és minden jóra fordul. Engem azért űztek el innen, mert féltek tőlem. Tudták, hogy az igazságtalan elcsatolásba és a magyar hívők elszlávosításába nem tudok belenyugodni. Meg- őszintén szólva - bele is untam a tehetetlenségbe. Próbáltam ezt is, azt is, nem sok sikerrel. A szervezés Magyarországon sem könnyű, türelemre van tehát szükség. Nagyon sok türelemre - magyarázta küldetését az egykori plébános.- Nem vagyok én halott - folytatta. - Hiába próbálom csak az esti és az éjjeli órákban járni a vidéket, mégis több emberrel találkozom. Ilyenkor kell valamit mondani, és én legtöbbször a lélek szerepébe bűjok. Szent ügyért teszem azt, ezért bízom benne, hogy az Úristen kegyelmes lesz érte. Az egészségem ugyan nem a legjobban szolgál, még ha ezt látszatra nem is lehet nagyon észlelni. Sportoltam, birkóztam is én valamikor. Nem tudom, hogy meddig bírom még ezt az egyre többször bekövetkező hosszú gyaloglást, a bozótban, temetőkben való kószálást, és főleg azt a nem kis félelmet, amit a határátkeléskor minden alkalommal meg kell élnem. A múltkor is egy-két méterre mentek el mellettem a granicsárok, amikor ott lapultam egy bükkfa tövében. Már azt gondoltam, hogy vége mindennek, észrevesznek és agyonlőnek, de az Úr kegyelmes volt hozzám. Csak bár ne lenne mindez hiába - sóhajtott mélyen a pap.- Tiszteletes uram, mindenben számíthat reám. Nálunk szívesen látjuk éjszakára is, ha netán Alsólendván nehézségek merülnének fel. Bizonyára emlékszik még a mi kis házunkra - szólt lelkesen László. Az otthon említése mintha eszébe juttatta volna eredeti célját, majd folytatta: Sajnos beteg lett a legnagyobb fiam. Nem tudom mi lelte szegényt, hiszen délelőtt még a búcsún voltunk, és annyira jó kedve volt ott neki. Az orvosért jöttem, de nem tudom, sikerül-e valakit találnom, aki lovas-fogattal kész lesz őt a falunkba szállítani az éjszakai órákban?!- Még az orvosok sem olyanok, mint a mieink voltak. Tapasztaltam én is, hogy meg sem értik az embert, és nem is nézik jó szemmel, ha magyarul szól hozzájuk. Pedig hát az itt élők közül a legtöbben csak magyarul beszélnek. Igaz, becsületes szláv orvossal is 73
