Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

Nehéz esztendők

volt dolgom, hiszen papnövendék koromban nagyon beteg voltam, és egy péterhegyi származású szláv orvos a segítségemre volt. A megszállás óta más a helyzet. Az idetelepítettek bizony a feltételezett felsőbbrendűséget minden téren gyakorolják. Még az orvosok is, pedig ezt legkevésbé szabadna nekik. Én lelkipásztorként a szlovén hívőket nagyon szívesen anyanyelviikön gyóntattam, temettem és kereszteltem, és miséztem is a nyelvükön. A gyermeked beteg, azt mondod. Isten áldását kérem rá. Vigyázzatok nagyon rájuk, mindenkire itt még nagy szükség lesz. Talán felesleges mondanom, hogy nagyon szeretném, ha találkozásunkról még a családban sem szólnál. Tudod, nagyon figyelnek már engem, ezért óvatosnak kell lenni. A következő hónapokban, ha tehetem, felkereslek benneteket - mondta az egykori plébános. Közben a Korona Szálloda elő értek. A szállodánál utcai lámpa világított.

A két ember a búcsú jeléül kezet nyújtott egymásnak. Abban a pillanatban léptek ki többen a szállodából. Közöttük két csendőr is volt. A pap hirtelen elengedte László kezét, és az utca másik oldalán levő házak közötti kerítést átugorva eltűnt a sötétben. László egy pillanatig tétlenül állott. A két csendőr felfigyelt a zajra, és láthattak is valamit, mert Lászlóhoz siettek. Szlovén nyelven szóltak hozzá. Értette, mit kérdeznek tőle, de ő magyarul válaszolt. Erre a csendőrök is tört magyarsággal folytatták kérdéseik feltevését.- Ugye loptatok valamit, tolvajok! - förmedt rá az egyik csendőr. A másik a bilinccsel bajlódott, amit László kezére kívánt kapcsolni.- Csendőrurak, nem vétettem én semmit. Becsületszavamra mondom, hogy Korjak doktornál voltam, mert a szegény fiam nagyon beteg - mentegetőzött László.- Ne hazudozzál össze-vissza! Mit gondolsz, hogy nem láttuk a pajtásodat, amint átvetette magát a kerítésen? Nem fog messzire jutni! Jobban teszed, ha azonnal megmondod a nevét! - üvöltötte a csendőr, és közben már a bilincsre vert László nyakát szorongatta.- A saját életemre esküszöm, hogy nem ismerem, ki volt az illető. Véletlenül találkoztunk itt a temetőnél, és mivel ő is erre tartott, együtt jöttünk idáig. Éppen kezet nyújtottunk egymásnak, amikor Önök kiléptek a kocsma ajtaján. Arra az ismeretlen úr elszaladt - magyarázkodott László.

74