Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

Nehéz esztendők

A vidékre idegenként érkező uraság nem kedvelte a magyar lakosságot. Ők sem szívesen jöttek ide, a legtöbbször általuk csak isten háta mögötti vidéknek minősített területre.

Persze akadt azért néhány jellemtelen magyar gazda, aki fittyet hányt nemzeti érzelmeire, és hamar behódolt az új rendszernek. Az ilyeneknek bizonyára előnyük keletkezett ebből. Kiss László persze nem ebből a fajtából való volt. Akadt két kellemetlen esete még a húszas évek elején, amikor ellenállt a vele szemben elkövetett igazságtalanságoknak. Az egyik alkalommal két napra a lendvai börtönbe is becsukták. A későbbiek során be kellett látnia, hogy a család érdekében visszafogottabban kell viselkednie.

Egy pillanatig sem rendült meg magyarságában. Talán az első hívó szóra puskát ragadott volna, azonban bizonytalan és reménytelen próbálkozások mellé nem állt. Nem magát féltette, hanem fiatal feleségét és a gyermekeit. Úgy vélte, majd csak megváltozik ez a könyörtelen helyzet, addig viszont neki egészséges és öntudatos gyermekeket kell nevelnie. Mariska mindenben osztozott férjével, így gondolataik is nagyon egybecsengtek. Sokszor együtt könnyezték meg, hogy bizony a határ másik oldalán élő ismerősök is teljesen megfeledkeztek róluk. Igaz, nem is nagyon mertek a szomszédos falvak lakói a határ meghúzása után egymással társalogni. Akinek maradt az új határ túloldalán termőföldje, az leginkább csak a munka elvégzése céljából lépte át a határt.

Gyermekeiknek sokszor meséltek azokról az évekről, amikor a falu mellett még nem húzódott határ, és ez a terület is mind Magyarországhoz tartozott. Sokszor felsorolták nekik a történelmi magyar vármegyéket, a fontosabb magyar folyókat és hegyeket. Gyermekeik éppen a családi nevelés révén sokkal többet kaptak, mint a kevésbé nemzeti érzelmű muravidéki magyar család fiataljai. Meg is látszott rajtuk. Értelmes, szorgalmas és talpraesett gyerekek voltak, akik a háborúsdi játékban mindig magyar katonák szoktak lenni. Az akkori viszonyok közepette nem volt furcsa, hogy a gyermekek játékában is érződött a nemzeti ellentét és az új hatalommal szembeni ellenszenv. A legtöbb kis lurkó tudta, hogy mekkora igazságtalanságot követtek el a Mura menti magyar falvakkal szemben, azért még a játék során sem akartak az ellenséges táborba kerülni. Sokszor sírásig fajult a „hadvezér” fiú döntése, amikor a csoport „legénységének” egy részét a megszálló hadsereghez sorolta.

51