Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

Nehéz esztendők

Kiss László még tíz év után is minden nap százszor végiggondolta a siralmas helyzetet. Már azon is töprengett, hogy átköltözik a trianoni Magyarországra. A szülőföld iránti szeretet, az ősök tiszteletének a térhez kovácsoló ereje azonban mindig felülkerekedett benne ilyenkor. Most, ezen a forró nyári napon is azon töprengett, hogy mennyire kilátástalanná vált a helyzet. A hideg víz, amit a tehenek itatása közben maga is megivott, valamennyire felfrissítette. Állva, behunyt szemmel fordult a forró nap felé, élvezte az égető napsugarakat, amint azok áthatották a hideg vízzel átitatott arcát.- Isten hozott, édes uram - köszöntötte férjét a közben mellé lopakodó Mariska. - Ugyan kinek az arcát képzeled magad elé a forró napsütésben.

— A te gyönyörű szemeidre gondoltam - válaszolta László, és homlokon csókolta szép feleségét. A huszonnyolc éves menyecskén nem látszott, hogy már öt gyermeknek adott életet. Leányosan fiatalos, karcsú volt még mindig, és nyaranta sokszor kendőt sem viselt, ami e vidék parasztasszonyainál nem volt divat. Többször ki is beszélték miatta, de ő nem sokat adott a falusi pletykára. Lászlótól eltanulhatta ezt a magatartásformát, aki ugyan tisztelte a hagyományokat és szerette a becsületet, de amiatt soha nem dorgálta volna meg a feleségét, hogy kendő nélkül mutatkozik, és végzi a teendőit. Falusi viszonylatban szokatlanul közvetlenek voltak egymással szemben, hiszen a legtöbb feleség még magázta, sőt „kiedezte” az urát. Kisséknél ez másképpen alakult.

— Jó hírt mondok neked. Itthon van egy kedves barátod, és már keresett is. Találd ki, kiről beszélek?

László említette egyiket, másikat is, de egyik sem volt az igazi.- Mondd már meg, kiről beszélsz, úgysem fogom kitalálni.

— Az András, a Németh András jött haza, akivel együtt voltatok a háborúban - mesélte boldogan a fiatalasszony, mert tudta, hogy örömet fog szerezni az urának.- Megjött az András! Ó Istenem, de örülök neki. Mintha csak most váltunk volna el azon a nyomorult kőbányai pályaudvaron. Nagyon sokat gondoltam utána rá, de hát a tíz esztendő vagy még annál is több csak megteszi a magáét. Mit mondott, visszajön, hazaköltözik? Egyedül van, vagy megnősült közben? - érdeklődött László.

52