Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

Az elveszett haza

Bíróék tollfosztása mindig kellemes élmény volt a falu aprajanagyja számára, hiszen az átlagosnál hangulatosabban zajlottak náluk ezek az esték. Sok valós történet hangzott el, de legalább annyi kitalált, afféle falusi pletykának számító hírről is hallhatott ott az ember. Meg hát a nóta sem maradhatott el, hiszen a családban volt a vidék egyik legkiválóbb prímása, a Bíró Pista, aki a legtöbbször a részéről kedvelt, e vidékre különösképpen jellemző nótával kezdte meg az éjszakába nyúló szórakozást. így történt ezen az estén is. A háború tragikus eseményei, a Magyarországtól való elcsatolás és a bizonytalan megélhetési állapot megannyi kérdést vetettek fel a beszélgetések során, azonban mindez nem akadályozta meg őt abban, hogy a hegedűjéhez nyúljon és gyönyörű, mély férfias hangával, kellemes tájszólásban rá ne zendítsen a kedvelt dalára, amely így hangzott:

Édös, kedves komám, kettüt kölkezött a kutyám, egyik pipa, másik dohány, gyójcs rá édös, kedves komám.

Bort iszunk, mer van élig, nem vágta a szőlüt el a gyég, szent oltárod előtt könyörgöm, úgy berúgtam, csak úgy nyöszörgőm.

Meztelen szájú övegöm, levöszöm előtted a sövegöm, igy jár, aki mindig bort iszik, még a temetőbe nem viszik.

László is énekelt. Katival addig egy szót sem váltott, csupán köszöntötte, amikor belépett a házba. A férjére nem tudott haragudni, hiszen őt jóformán nem is ismerte. Őt nem vitték el katonának, gyermekkora óta sántított a jobb lábára. Állítólag egy kutya harapta meg annak idején. Lászlónak oka sem lehetett az ellenszenvre, hiszen közöttük, mármint Kati és ő közötte említésre méltó kapcsolat korábban nem jött létre. Csupán az a néhány kellemes tánc, a lágy testhez simulás és egy-két meleg tekintet, ami a bevonulásuk előtti kerti bálon történt. Ennyi volt az egész! A többi

33