Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

Az elveszett haza

Csáktornya felé közlekedett a vonat, míg az ellenkező irányba, tehát Zalaegerszeg felé nem. Az újonnan megállapított demarkációs vonalon a vasúti közlekedés szünetelt. A zalai oldalról így csak Rédicsig lehetett közlekedni. Csáktornyán László az édesapja megspórolt pénzén vett petróleumot, sót, gyufát, és egy pár cipőt, hiszen az elkopott katonacsizmán kívül egyéb lábbelije nem volt.

Az Isten mégis kegyes volt az ágrólszakadt néphez, mert az őszi időjárás kedvezett a termés betakarításának. Kissék két tehenükkel már október végére a vetést előkészítő munkálatokat is befejezték, a szőlőt is leszüretelték. A legtöbb családdal ellentétben, akiknek e vidéken csak a smamicának nevezett noha bora volt, Kissék az oltvány szőlőjükből mintegy ezer liter mustot préseltek ki. A leginkább kadarka szőlőlé november elejére már kiforrott. így a tollfosztásokon és az ünnepi estéken az asztalra új bor került.

A megérkezést követő hetekben Lászlónak a szülei mindenről beszámoltak, ami távolléte alatt a faluban történt. A vele egy időben bevonulok közül rajta kívül csak négyen tértek haza. Kettőről ő hozta meg a hírt, hogy Heves megyébe kerültek, a többiek közül még néhány bevonulóról semmilyen hír sem érkezett. László megtudta, hogy kik haltak meg, melyik háznál született gyerek, és arról is tudomást szerzett, hogy hány lakodalom volt a faluban. Bizony nem sok, mert a háború e tekintetben is megtette a magáét. Sajnos azonban az a Kati, akit László emlékezetében a harcterekre is magával vitt, mással vonult az oltár elé. Úgy tett, mintha nem sokat törődne vele, azonban lelkében nagy csalódást érzett.

Hazaérkezése óta nem is találkozott a fiatal menyecskével, aki a néhány hónapos kisfia körül szorgoskodott. Amikor azonban Katiéknál került sor a tollfosztásra - mivel az estéről estére rendszeresen végzett munka házról házra vándorolt - László kapott az alkalmon, hogy édesanyjával ő is Bíróékhoz menjen. A férfiak általában kisebb csoportban gyűltek össze, és leginkább a konyhában tökmagot köpesztettek.

A tizenöt-húsz tollfosztó asszony szinte törvényszerűen a nagyszobában kapott helyett. A nagyszoba a legtöbb Hetéskörnyéki falusi ház esetében az egyetlen szobát jelentette ezen az aprófalvas zalai vidéken, azonban mivel két-három generáció is együtt élt egy házban, éjszakai szálláshelynek legtöbbször a konyhát és a kamrát is használni kellett.

32