Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)
A nagy vesztes
nem megvárta, hogy a hívők zöme elhagyja a templomot. Akkor óvatosan, két kezére támaszkodva felállt. Lassan kiment a templomból. A hűvös levegő valószínűleg kedvezően hatott rá. Lassan elindult haza. Az egészségház mellett elhaladva arra gondolt, hogy bemegy egy pillanatra, és ha van ügyeletes orvos, elpanaszolja neki a szokatlan esetet. Mégis másképpen döntött, hiszen a betegkönyve se volt nála. Anélkül meg nem szívesen fogadják manapság az embert. Otthon nagy meglepetés várta. Megjött Pali a kisebb fiával, akit ugyancsak Pálra kereszteltek. Tizenöt esztendős lehetett már a gyerek. Az idősebb fia katona volt. Kiss Pál szépen beilleszkedett a városi környezetbe. Önálló szabóműhelyt nem nyitott, pedig egykor az volt a legnagyobb vágya, azonban sikerült elhelyezkednie egy jól működő textilgyárban. Most már néhány esztendeje munkavezetőként dolgozik, és munkatársai nagyon megbecsülik. A felesége tanárnő, az egyik szakközépiskolában tanít. Jól megy a soruk, családi házat is építettek egy hangulatos utcában. Pali más ember volt, mint az édesapja. Nem törődött annyira a politikai dolgokkal, a közösség sorsával, inkább mókázni, szórakozni szeretett. Szülőfaluja iránt se táplált különösebb érzelmeket, habár azt soha sem tagadta meg. Néhányszor haza is látogatott. Az életet annak hétköznapi valóságában fogta fel, elfogadott mindent úgy, ahogy a sors hozta. Mivel szerencséje volt az életben, különösebben nehéz időszakot eddig nem kellett megélnie. Talán még a gyermekkori események, bátyjáról, Józsefről maradt emlékei voltak számára a megrázóbbak, utána nem történt az életében semmi különös.- Erre aztán nem számítottam! Édes gyermekeim, mennyire örülök, hogy végre láthatlak benneteket! A kis Palit csak azért ismerem meg, mert szakasztott másod - csókolva köszöntötte László a fiát és az unokáját.- Úgy döntöttem, hogy egy-két napra eljövünk hozzád. Erzsébet otthon maradt, mert Zoltánt is szabadságra várjuk. Mi pedig Palikával nekivágtunk a zalai télnek.- Most pedig én hideg szobával várlak benneteket. Ugye kisfiam, milyen mostoha ember a te nagyapád? De ne ijedjetek meg. Mindjárt csinálok én itt olyan meleget, hogy a pokolban sincs annak párja - mondta László, és intett nekik, hogy kövessék. 196
