Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

A nagy vesztes

Összeomlás

A következő napokban sarkvidéki hideg levegő érte el a tájat, beköszöntött az igazi tél. Tombolt a szél és akkora hófúvások keletkeztek, hogy a falusi úton néhány helyen alagútszerűen lehetett csak egy keskeny ösvényt vágni a hóban. Autó akkor még alig járt a faluban, netán csak a postaúton, ezért nem kellett szélesebb sávban eltisztítani az útról a havat.

Kiss László tervét is megváltoztatta a beállt tél. Pedig néhány nappal korábban még úgy látszott, hogy a december kellemes lesz. Nem mehetett el a leányához Dedesre, így nem tudhatta, hogy mit állapítottak meg az orvosok a kórházi vizsgálatok során. Ilusnak azonban küldött egy levelet Muraszombatba, és őt is arra kérte, hogy amint tehetik, jöjjenek haza. A két gyermekét, Palit és Ilust arról kívánta tájékoztatni, hogy az egyik nagyobb szántóföldet eladja, és annak az árát Marika esetleges gyógyítására fordítják. Sajnos Ilusék sem tudtak elindulni Muraszombatból, mert az autóbusz több napon át nem közlekedett. Ilyen bizonytalan helyzetben, szomorúan várta László a karácsonyt.

Ádvent utolsó vasárnapjára azonban valamennyire elviselhetőbbre változott az idő. László úgy gondolta, hogy elmegy a templomba, és imádkozik Mária leányáért a Jézus Krisztus oltárnál. Ezt azért is eltökélte magában, mert már két vasárnap a nagy hó miatt nem merte vállalni a mintegy három kilométeres utat. Az ő korában, de mindenekelőtt tekintettel a testileg és lelkileg megviselt állapotára, ezt aligha lehet bűnnek tekinteni. Persze, ő azért csak elment a templomba. Az Isten háza rossz idő ellenére is megtelt a karácsony előtti vasárnapon. A mise alatt László folyton imádkozott. Arra kérte a Mindenhatót, hogy gyermekeinek biztosítson emberhez méltó életet. Ima közben arra lett figyelmes, hogy valami erősen nyomja a mellkasát. Arra gondolt, hogy talán valamennyire elfáradt. A közérzete azonban rohamosan romlott, és érezte, hogy az ima végét sem bírja a lábán bevárni. Le kellett ülnie. Szinte esett vissza a padba. A körülötte levő férfiak a zaj hallatára feléje fordultak. Az egyik ismerős halkan meg is kérdezte tőle, hogy nincs-e valami baja. O csak annyit mondott, hogy szédült egy kicsit, ezért kényszerült leülni. Szokatlanul érezte magát a következő percekben is. A mise végén nem állt fel a pádból, ha195