Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)
Az elveszett haza
Nyomortanya Rideg, nyirkos volt a februári pesti levegő. Különösen kellemetlen volt azok számára, akiknek alig volt ruhájuk, lábbelijük, és tető sem volt a fejük felett. A magyar fővárosban 1919 elején százezrével találkozunk nyomorgókkal. A harctérről megérkező katonák, a különböző zaklatások elől menekülők és a fővárostól megélhetést remélők sokasága egyaránt megtalálható volt. Pályaudvarokon, tágasabb piacterek közelében és a város peremvidéki utcáiban nagy volt a tolongás. Sokan alkalmi sátrakban, fűtetlen, összetákolt faviskókban reménykedtek abban, hogy talán a következő reggelt még megérik. A tél rendkívül hideg volt, ezért előfordult, hogy egyetlen napon száznál is több ember megfagyott. Nem volt kinek panaszkodni, nem volt kitől segítséget kérni. Tűrni kellett a bajt. Az új kormány létrehozott ugyan néhány szegénykonyhát, némi ruhadarabot is juttatott a felszámolt katonai alakulatok megmaradt tartalékából, azonban mindaz rendkívül kevés volt, és az is csak a legszerencsésebbekhez jutott el. Elég baja volt Károlyinak saját magával is, hol maradt volna neki ideje a nyomorgók szociális ügyeivel foglalkozni. Ilyen körülmények között tengődött már néhány napja Budapesten a két zalai fiú, Németh András és Kiss László. Amióta elváltunk tőlük az Isonzó völgyében, azóta számos izgalmas eseménynek voltak a részesei. A katonai alakulatot, amelyhez tartoztak, teljes egészében szélnek eresztették. Ők is megannyi társukkal együtt teljes bizonytalanságba kerültek. A hazavezető út is gyötrelmes volt! Túlnyomórészt vagonokban szállították őket. Az élelemhiány, a horvát területen bekövetkezett zavargások és a november végén beköszöntött hideg idő számos meglepetést rejtegettek számukra. Ők már Károly városban megpróbáltak átszáll ni arra a szerelvényre, amely Zágráb után Varasd, illetve Csáktornya és Zala megye irányába közlekedett, azonban az egyébként állatszállító kocsikat Zágrábban egyszerűen elfeledték lekapcsolni. Békeidőben az állomásfőnök állásába került volna ilyen tévedés, most azonban a kutya sem törődött vele. A mulasztás okát senki nem tudta, és nem is firtatta. A fegyverszünet, valamint az azt követő politikai események révén Károlyiék felszámolták a kimerült hadsereget. Bizonyára tehetett volna a „vörös gróf’ másképpen 13
