Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

Az elveszett haza

semmit az adott helyzetről. Én veletek eddig is megosztottam gondolataimat, úgy gondolom, hogy most sem cselekszem rosszul. A vezérkari főnökség iderendelte a vagonokat, mert készül a teljes visszavonulásra. Azonban a megérkező vagonok száma és ideje bizonytalan, ezért meg kell határozni a harcvonalat elhagyó alakulatok mozgásának ütemét, sorrendjét. Sajnos, nem biztos, hogy mindenkinek sikerül időben, fegyelmezetten, katonákhoz illő módon távozni. Én szeretném, ha mi hárman együtt hagyhatnánk el ezt a keserves helyszínt - jegyezte meg szomorúan a törzsőrmester.- Ez csalás! Ez hazaárulás! Ezt nem tehetik velünk, hiszen még tegnapelőtt a közeli győzelem reményével hitegettek bennünket - fakadt ki Andrásból a csalódás.- Ez azt jelenti, hogy elveszítettük a háborút? - kérdezte meglepődve László.- Ezt senki így nem mondta ki! Azt azonban már nemigen titkolták, hogy minden kész a fegyverszünet megkötésére. Az utóbbi hetekben sajnos nem mi voltunk előrenyomulásban, és a többi fronton sem alakult kedvezően a helyzetünk. Ebből kifolyólag is, de főleg politikai okokból a szerződés bizonyára nem lesz számunkra kedvező - állapította meg a fiatal Heves megyei tiszt.

A két zalai fiatal összenézett, és szinte ugyanabban a pillanatban csordult ki mindkettőjük szeméből a könny. Ezek a könnyek, bármennyire várták is a háború végét és kívánkoztak haza, nem az öröm jelei voltak. Érezték, hogy valami óriási űr keletkezett a lelkűkben. A három fiatalember együtt érezte át a haza legtöbb polgárának a fájdalmát, pedig még nem is sejthették a háború következményeit.- Tudjátok-e, hogy ma Mindenszentek Napja van és holnap lesz Halottak Napja - kérdezte a törzsőrmester, majd választ nem várva folytatta: - Imádkozzunk azokért, akik ebben a könyörtelen veszedelemben életüket adták a hazáért és érettünk. Nem biztos, hogy lesz, aki meghálálja hőstetteiket.

12