Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

Az elveszett haza

tatta: - Ha kell, én küzdők az utolsó csepp véremig. Álmaimban úgy is azzal küszködöm, hogy becsületes dolog-e életben maradni annak tudatában, hogy annyi kedves barátom elesett? Azt sem tudom, hogy az öcsémmel mi van, akit tavaly vonultattak be. Lehet, hogy valahol a közelemben esett el. Talán még rá is tapostam. Átkozott világ!- Én sem azt mondtam, hogy feladnám a harcot. De valahogy mégis kívánom, hogy vége legyen már ennek. Annyira szeretném látni az édesanyámat, idős apámat, ha még életben van szegény... Meg hát egy igazi kerti bálon is jó lenne már részt venni. Emlékszel még rá, hogy mielőtt bevonultunk, a sárdi cigányok miként húzták a szép nótákat meg a csárdást? Annyira megtetszett ott nekem az a Kati.... De jobb talán, ha nem is gondolok rá, hiszen amire mi innen hazakerülünk, arra ő már többgyerekes anya lesz. Keserű ez az élet, bármelyik oldaláról is nézzük! Pedig mi is csak emberek vagyunk, nem igaz? Többször ugyan kínomban azon gondolkodom, hogy mi baja van annak a szürke tehénnek, a mi Virágunknak, amikor a falusi legelőn reggeltől estig legelheti a dús füvet. Még az állatnak is jobb sors jutott, mint nekünk, nyomorult katonáknak. Gondolj csak vissza, három napig nem éreztük a lábunkat, amikor végre két hosszú hónap után Galíciában kimászhattunk a jeges lövészárkokból. Isten csodája, hogy mindaz után még életben maradtunk és a lábunkra tudtunk állni! - nagyot sóhajtott László, majd folytatta: - András, én valamitől nagyon félek, én ebben a hirtelenül beállt nyugalomban semmi jót nem sejtek!- Egye meg a fene az egészet! Majd csak hazakerülünk valahogy. Bízom benne, hogy otthon majd nem kell lehajtott fővel járnom.- Hallom hogy az ország területén fellázadtak a nemzetiségek, sok katona állítólag elszökött a hadseregből és a lázadókhoz csatlakozott.- Nem kell azzal törődni, nem jelentenek azok nagyobb erőt. Ha el is veszítjük a háborút, itt minden az amerikaiak és az angolok kezében lesz! - szólt magabiztosan András.- És a franciák, és ezek az olaszok, gondolod, hogy nem lesznek fontosak? Én amennyire megértettem feletteseink beszédét, az derült ki abból, hogy nem lehet bennük megbízni. Azt mondom én, hogy az öreg császár halála is nagy veszteség volt a nemzetnek. Az ő személyében - öregsége ellenére - is a környező népek egy vasit)