Bence Lajos: Vallani (Lendva, 2011)
Bence Lajos újabb versei mellé A tücskök - legalább is a hírügynökségi jelentések szerint - már Hérakleitosz előtt is ciripelték: semmi sem az, ami volt. Még ha az is, nem ugyanúgy. Bence Lajosról beszélve - s újraidézve 10 éve megjelent Ráolvasások kötetét - nem vehető bizonyosra, hogy Bence Lajos Ráolvasásai teszik-e? Mindenesetre más lön a világ, melyet alkalmasint létleletében, álom-torzójában vagy éppen Fotós intelmeiben hangszerel szemmel is hallhatóvá, füllel is láthatóvá (Szerelmes vers). Ha csak kicsit is, de körülöttünk is megváltozott a korábban és most is célzott mosolyokkal benépesített „tündérkert”. Miben? Az ő igézései, bájoló imádságai, fenyegetést elhárítani akaró varázslásai, Istennel feleselő zsoltárai láttatják az olvasóval - hogy csak egyetlen versének kelléktárából merítsünk - a halállal születés, a beteljesülés, a túzlopás misztériumát (Halállal jön). A határon túli magyar irodalmak meghatározójává a korábbi kárpátaljaiságon, vajdaságiságon stb. túl mindinkább az válik, hogy hol és minemű műhelyek léteznek, s azok egy-73