Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)
zaját. Hangjuk egyre hangosabb lett. A legények beszélgetés közben többször is az ég felé néztek.- Nagyon sok, tán száznál is több lehet belőlük - jegyezte meg Péter. A három társa, akik az elmúlt napokban hasonló helyzetet többször megtapasztaltak, nem sokat törődtek vele. Egyszer azonban arra lettek figyelmesek, hogy Szentlászló és Bagonya irányából nagy robbanás hallatszik. Alig néhány másodperccel később elégé alacsonyan megláttak maguk felett több repülőgépet. Péter észrevette, hogy az utolsók egyikéből valamit kidobtak, és mutatta is a három legénynek. Az első pillanatban nem feltételeztek semmi roszszat. Azonban gyorsan kiderült, hogy bomba hull feléjük. Már hallották a robbanószer süvítő zaját is, és csak annyi idejük maradt, hogy egymás után az árok legmélyére vessék magukat, arcukkal a föld felé fordulva. Péter gondolatában egy másodperc alatt több emlékfoszlány is felvillant. Arra gondolt, hogy azok után, amit az elmúlt hónapokban átélt, ilyen körülmények között kell neki az otthonától mindössze néhány kilométerre elpusztulnia. A következő pillanatban a közvetlen közelükben óriási robbanást hallottak. A föld úgy remegett, hogy hasonlót soha nem tapasztalt. Egy pillanatra minden elsötétedett. Rájuk hullott ezernyi kis kavics, földdarab és kitépett, út menti fűmaradvány. Az óriási porfelhőtől legalább egy percig semmit nem láttak. Nem tudták, hogy élve maradtak-e mindnyájan, hiszen egymást nem látták, bár mindössze néhány lépésnyire voltak egymástól. Annyira megijedtek, hogy egy ideig mozdulni sem mertek. Péter akkor emelte fel a fejét, amikor valakik a távolból kiabálták, hogy „a kavicsterítőket agyonütötte a bomba”. Akkorra a porfelhő is már felszállt, és látták, hogy a csodával határos módon mindnyájan életben maradtak. A bomba legfeljebb öt-hat méterre csapódott le Pétertől. Az árok mentette meg őket. Az időközben oda szaladó kámaháziaktól megtudták, hogy egy másik bomba is földet ért a közelben, de az nem robbant fel. A nagy zűrzavarban, mintegy tíz-tizenöt ember kétségbeesett kiáltozása közepette, Péter azt vette észre, hogy a három legény, akikkel túlélte a robbanást, szerszámaikat összegyűjtve elindultak a postaúton Kámaháza felé. A feléje szóló idősebb ember azt mondta, hogy azért 92
